Hiedelem: A magyarok nem figyelnek oda az egészségükre

A valós helyzet: Az egészséggel való foglalkozást általában az egészségügy szempontrendszere szerint szokták vizsgálni, és legtöbb esetben az orvosi elvárásrendszernek megfelelően. Erre leginkább az jellemző, hogy technológia-központú és az emberi szervezet funkcióira összpontosít. Ezért is idegen a mindennapokban az orvosok által megfogalmazott diagnózis, a leleteken található értékek, és a rendelőben elhangzó magyarázatok. Egy halandóban ilyenkor mindig felmerülnek a következő kérdések. Ez most akkor jó? Mennyire rossz ez? Mit jelent ez nekem? Azonban ritkán kapunk megnyugtató választ, mert mi „csak” éljük az életünket, nem funkciókat működtetünk. Ugyanakkor ma már tudjuk a legújabb kutatások nyomán is, hogy az egészség sokkal inkább szubjektív kategória, az egyéni célok, attitűdök, szokások és észlelések határozzák meg. Ilyen módon ugyanaz a szervezeti funkció az egyik ember számára egészséges állapotként jelenik meg, míg egy másik elégedetlen lehet az egészségével. Annak ellenére, hogy egy orvos ugyanazt méri, ugyanazt tapasztalja a két páciensénél.

Fiatalok a fitness teremben

Arról is egyre többet beszélünk, hogy az egészség messze több, mint az egészségügy által közvetített elvárások  teljesítése. Még aki teljesíti ezen elvárásokat, az sem lehet biztos abban, hogy egészséges marad, hiszen a teljes egészség sokkal több annál, mint amit a mai orvostudomány mérni, megfigyelni és ellenőrizni tud. Viszont akár a táplálkozásra, akár a mozgásra gondolunk, a szakirodalomban megfogalmazott szigorú elvárások az átlagember számára csaknem teljesíthetetlenek. Napi 70 perc intenzív mozgást csak kevesen tudnak megvalósítani, csakúgy, mint a teljesen sómentes és minimális állati zsiradékot tartalmazó táplálkozást. Ilyen szemüveggel nézve valóban kevesen élnek egészségesen.

Amennyiben az egészségre való odafigyelést az egészségcélú fogyasztás szempontjából vizsgáljuk, sokkal kedvezőbb képet kapunk. Erre álljon itt néhány példa:

GyümölcskosárRendszeres sportolás tekintetében egész Európát tekintve a sereghajtók között kullogunk, ez alapján úgy tűnik, az egyik leglustább nemzet vagyunk. Ugyanakkor a rendszeres testmozgás tekintetében már sokkal jobban állunk, a magyar lakosság csaknem fele rendszeresen mozog. Ez többek között köszönhető az Európában legmagasabb egy főre jutó háziállatszámnak, amelynek jelentős része kutya, akiket a városokban sétáltatni is kell. A kiskert és a telek ugyancsak hagyományos terepe a fizikai aktivitásnak, amit a megszokott egészségcélú felmérések figyelmen kívül hagynak, nem is beszélve az egyre népszerűbb kerékpáros közlekedésről.

A táplálkozást tekintve kedvenc példám egy vidéki nagyvárosbeli diabetológus orvos története, akihez egy környékbeli faluból járt kezelésre egy hatvan év feletti férfi.

Egy beszélgetés során büszkén mondta a beteg, „Doktornő, én egészségesen étkezem, már olajban sütöm a szalonnát!” Ez a mondat jól jelzi az ideálisan elvárt és a valóságban kivitelezett egészséges viselkedés jellemzőit.

[quote]„Rendszeres sportolás tekintetében egész Európát tekintve a sereghajtók között kullogunk, ez alapján úgy tűnik, az egyik leglustább nemzet vagyunk.”[/quote]

Egyrészt a szokások megváltoztatása rendkívül nehéz feladat, és csak apró lépésenként valósítható meg hosszú évek alatt, egy család vagy kisközösség közös munkájaként. A történetben szereplő idős parasztember rendkívül nagy tettet hajtott végre, hiszen megváltoztatta a hosszú évtizedek óta gyakorolt étkezési szokását. Ami egyben azt is jelenti, hogy belépett az egészségfogyasztók körébe és tudatosan étkezik. Amennyiben a szalonnát vesszük figyelembe, eszünkbe sem jut egészséges ételt ajánlani, reklámozni neki. Az olajban sütésre gondolva az új konyhatechnikai megoldások viszont érdekesek lehetnek a számára vagy a feleségének.Fiatalok a fitness teremben

Másrészt az is tükröződik a példában, hogy az életvitelünkben rendszeresen kompromisszumokat kötünk. Sokkal inkább tisztában vagyunk azzal, miket kell tennünk az egészségünkért, mint amennyit meg is valósítunk. Egyszerűen fogalmazva, jelentősen többet beszélünk arról, mit kellene és fogunk tenni az egészségünkért, mint amennyit valójában teszünk érte. Ennek is köszönhető, hogy szigorúan szakmai szemmel vizsgálva az egészségfogyasztást és az egészséges életmódbeli viselkedést, azt mondhatjuk, nagyon kevesen tesznek megfelelő módon az egészségükért.

[quote]„Sokkal inkább tisztában vagyunk azzal, miket kell tennünk az egészségünkért, mint amennyit meg is valósítunk.”[/quote]

Ugyanakkor az egyén oldaláról rendszeresen megfigyelhetjük azt, hogy odafigyel az egészségére, vásárlásait jelentős mértékben befolyásolja az, hogy mit tart egészségesnek, és erőfeszítéseket is tesz egészségének fenntartása és visszaszerzése érdekében. Igaz, nem a szerint, amit az orvosok és az egészségügyi szakemberek egészségesnek tartanak, sokkal inkább azt követve, amit több év vagy évtized alatt információmozaikokból összerakott magának. Egy kis szakmai információ, kis hagyomány, kis néphit, kis tévhit, kis saját tapasztalat, kis reklám, kis bulvár, kis rémhír. Ezek ezerszínű egyvelege irányítja az egészségfogyasztást és az egészséges élet- vitelt. Az élelmiszerek esetében például a mesterséges színezék-mentesség sokkal gyakoribb, egészséghez vezető választási szempont, mint a biotermesztés vagy az alacsony cukortartalom.

Mindezek a megfontolások afelé mutatnak, hogy az egészségcélú termékek gyártóinak és forgalmazóinak érdemes kilépniük az egészségügyi gondolkodás sablonjaiból, és az eddiginél sokkal többet megtudniuk a szubjektív egészségfogyasztás jellemzőiről, a szokásokról, motivációkról, egyéni célokról, tájékozódásról és befolyásoló tényezőkről.

(forrás: Mítoszvadász)

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-