Észrevetted már, hogy mennyire eltérő módon gondolkodnak az emberek? Mintha 7 milliárd egymástól elszigetelt Világegyetem létezne e Földön .. és mégis a hasonló értékrendűek közösséget vállalnak egymással és ellenségesek a más értékrendűekkel szemben. A vallásos konzervatív egyetért rendpárti társával,  de elutasítja a neoliberálisat .. a neoliberális pedig közösséget vállal neoliberális társával, de lenézi a konzervatívat..

Létezik egy roppant érdekes modell, amely feltérképezi és leírja az emberi tudat fejlődését s egyúttal előrevetíti a jövőjét is. Pontosan leírja az emberi értékrendek fejlődését, az egyéni tudatosságét, egy társadalom, kultúra, civilizáció evolúcióját. A spiráldinamika modelljéről van szó, amely szerint az emberiség 8 alapvető „ébredésen”, forradalmi tudat-szint váltáson ment és megy keresztül, ezeket az alábbi vmémek (value memes = érték-mémek) írják le:

BÉZS (Ösztönös): 100.000 éve jelent meg az ősemberi tudattal. A puszta fizikai túlélést, biológiai szükségletek kielégítését, a fajfenntartást, ösztönök kiélését jelenti. Krízis, válság esetén sokan a bézs szintre lépnek vissza – s a puszta túlélésre fókuszálnak. (Megfelel a csecsemő 0-8 hónapos korának).

BÍBOR (Törzsi, mágikus): 50.000 éve jelent meg, a törzsi népek világával, ahol az egyéni a közösségbe olvadt: „én a törzs vagyok”. Animisztikus tudat ez, ahol „mindennek lelke van” és a világ mágikus. Rítusok segítik a természettel való összehangolódást. (1-3 éves kisgyereknek felel meg.)

PIROS (Egocentrikus, erőszakos): 10.000 éve, a kötött rituálék elleni válaszként felébredt az önérvényesítő „én”- tudat (egó). Erőszak, harc, mások fölötti uralkodás, érzéki örömök hajszolása jellemzi ezt a korszakot. Az élet dzsungelében az erős túlél, kizsákmányol, uralkodik, s a gyenge szolgálja őt. Az istenkirályok és harcos birodalmak, rabszolgatartó társadalmak korszaka. Napjainkban: utcai geng-ek, maffia. (Az óvodáskor időszakának felel meg: 3-7 év).

KÉK (Rendpárti, autoriter): 5000 éve a szélsőséges erőszak megfékezésére jelent meg. Színre lépnek a monoteista vallások egekben uralkodó szeszélyes istenei, féltékenyek, jutalmaznak és büntetnek („erős vár a mi Istenünk”), az istenek felkent papjai és kinevezett teljhatalmú uralkodói (a pápa és a császár). Felső hatalom uralja és irányítja az emberi életet, meghatározza az egyetlen helyes utat, bünteti a rosszat és jutalmazza a jót. A korszak jellemzője a rend, feltétlen engedelmesség a későbbi jutalom eléréséért, tervezettség, bizonyosság, autoritás, fundamentalizmus, konzervativizmus.  Hierarchiák, szabályok, szerepek, konformizmus/megfelelési vágy. Az egyén a szereppel azonosul, ezt jutalmazta a társadalom, az egyénit pedig bünteti.  Napjainkban a felnőttek kb. 40%-a vallja ezt az értékrendet magáénak. (A kisiskoláskor korszaka, 7-12 év)

A Kékek elvárják, hogy pontos útmutatást kapjanak, életük értelme a kötelességek teljesítése. Családban fontosak a családi, találkozók, a szoros „vér-kötelék”. Egyéni életben fontos a helyes út (helyes világnézet, helyes viselkedésmód, előírt szabályok) követése. Kulcsszavai: erkölcs, moralitás, vallás, nacionalizmus, etnicizmus, egyháznak és világi hatalomnak való alárendeltség.

NARANCS (Stratéga, küzdő): 600 éve jelent meg, a merev, kreativitást korlátozó dogmák elsöprésére. Előtérbe került az önérvényesítés, a lehetőségek kiaknázása, a siker hajszolása, törtetés, küzdés egy célért, verseny az eredmények eléréséért, a státusz, hatékonyság, profit fontossága, a modernizmus. A világ egy hatalmas piactér, ahol számtalan lehetőség kínálkozik. Hatalmas tudást szerzett, fejlett orvostudományt, csúcstechnikai vívmányokat adott, de ugyanakkor szembe fordult önmagával és környezetével is: stressz és  természet-pusztítás fejezte ki ennek a vmémnek az egészségtelen oldalát.  A felnőttek 50%-a sorolható ide. (Megfelel a 12. életévtől akár az élet végéig.)

Ez a modern nemzetállamok, a kapitalista gazdaság és a tudományos, racionális, empirikus-ateista világnézet, a nyugati társadalmak kora. Jellemző a versengés, rivalizáció – csak az anyagi jólét megteremtése és a teljesítmény számít.

ZÖLD (Közösségi, empatikus): A huszadik század  elején jelent meg,  a hatvanas évek hippi mozgalmaival kapott szárnyra, napjainkban reneszánszát éli a zöldek és a kulturális kreatívok mozgalmaiban. A Narancs által kiüresített, elidegenedett anyagias világ-nézetet egy ember-közeli értékrend váltja fel. Előtérbe kerül az empátia, harmónia/szeretet, egymáshoz kapcsolódás, kölcsönös fejlődés, kollektivitás, a lelki egészség, meditáció, önismeret, természet, tudatosodás. Egalitáriánus, relativista, humanista, rendszerben gondolkodó. „Béke és egyetlen emberi család.” Hátránya: mivel erőteljesen konszenzus- (megegyezés) kereső, ezért képtelen döntést hozni, s így a környezetünk továbbra is a Narancs kegyelmére van bízva. Ma 10% vallja magáénak ezt az értékrendet – és nyugati kultúránk dinamikusan “zöldül”.

A Kék a világot szentekre és bűnösökre osztotta, a Narancs nyertesekre és vesztesekre – mindkettő a megosztás által uralkodott, egyúttal egy türelmetlen, harcoló társadalmat hozva létre. A Zöld felismerte az előző vmémek veszélyes voltát és az egyenlőségre, a közös emberi családra fektette a hangsúlyt.

A Zöld vmém megjelenése valami újat hozott létre: egy emelkedettebb közösségi érzés jelent meg és alapjait képezi az utána következő vmémeknek, amelyek már nem az „egyéni megélhetésre” fókuszálnak, hanem a „létezésre”.

SÁRGA (Integrált, áramló, rendszer-szemléletű):  Az 1950-es években jelent meg és újra előtérbe került az egyén – ám ezúttal egoizmus nélkül, a közösség érdekét szolgálva. Egy vadonatúj emberi modellt képvisel, amely tudatában van minden létező egymásba-fonódottságának, kölcsönös függőségének. Rendszerben látja a folyamatokat, holisztikus a tudása, széles a világlátása, képes az előző vmémekkel azonosulni („mindenki nyelvén beszél”), az élet áramlatát meglovagolja, a folyamatos változást és bizonytalanságot kedveli. Független, rugalmas, magas fokú önértékeléssel és individualitással, saját küldetés-tudattal – egzisztencialista.

TÜRKIZ (Holisztikus egység-tudat): Ez a paradigma napjainkban van kialakulóban. Holisztikus, univerzális nézőpont jellemzi, globális közösség-tudat (egy Föld, egy emberi faj, mint egy közösség), egységélmény, feltétel nélküli teljes elfogadás, szolgálat. A Földet, mint egyetlen, harmonikusan működő élő egységet látja, transzperszonális (egón túli) spiritualitás jellemzi, transz-racionális (meghaladja a berögzült gondolkodási mintákat). A spirituális kötelék hívja és tartja össze a türkizeket. Olyan munkát hajlandók végezni, ami spirituális alapokra épül, az emberiség és az élet globális jólétére irányul. Globális küldetésük megvalósításán dolgoznak. Az emberiség, az evolúció, a kozmosz szolgáinak érzik magukat, de ez a szolgaság nem kék típusú alárendelődést jelent, hanem egy nemes küldetést.

Az emberi evolúció. Merre tartunk emberként, közösségként, emberiségként?

Vajon miként látod a világot?

  •  egy vadonnak, ahol az emberek ösztönösen a túlélésre törekednek? (bézs)
  •  egy mágikus helynek, ahol mindent áthat a szellemi? (bíbor)
  •  egy dzsungelnek, ahol az erősebb uralkodik, a gyengébb pedig szolgál? (vörös)
  •  egy teremtett létnek, amely egy felsőbb hatalomnak van alárendelve? (kék)
  •  egy hatalmas piactérnek, ami tele van gyarapodási lehetőségekkel? (narancssárga)
  • egy emberi élettérnek, ahol mi, együtt tapasztalatokat élünk meg? (zöld)
  • egy hatalmas kaotikusan áramló  „élőlénynek”? (sárga)
  • egy elegánsan kiegyensúlyozott, harmonikusan együttműködő élő komplex rendszernek? (türkiz)

A nyolc szint spirális jellegű, ahol maga az önvaló, az „én” (a Self) fejlődik, kúszik föl a spirálon. Az első hat szintre jellemző, hogy az ott tartózkodó egyének a saját szintjüket a végső szintnek, „az elérhető legjobbnak” tartják, mivel a legtöbbször életük tapasztalatai, meggyőződéseik, tehát ego-invesztíciójuk nehezíti meg a fejlődést – életüket fektették hitrendszerük fenntartásába. Az alatta levő szinteket „lenézi”, a fölötte levő szinteket pedig elutasítja – a saját szintjét tartja a kívánatos és végső állapotnak, a saját vmémjeit (értékrendjét) érzi tökéletesnek. A konzervatív, vallásos rendpárti Kék lenézi az erőszakos, „vad” Vöröset, alacsonyabb-rendűnek tartja, és ugyanakkor a karrierista, anyagias Narancssárgát „erkölcstelennek” ítéli meg. A haladáspárti, törtető Narancssárga bigottnak, szolgalelkűnek tekinti a vallásos rendpárti Kéket és utópisztikus hippinek a Zöldet. Az empatikus Zöld elítéli a Kék avitt dogmáit s a Narancssárga természet-pusztító modernségét.

Egy szint meghaladja és magába foglalja, integrálja az összes alatta lévő szint minőségeit, ez „a meghaladva megőrzés” (transcend but include) törvénye. A fejlődést katalizálják a krízisek, válságok – minden egyes csalódás, veszteség, válság segíti a fejlődést: kezdetben a megdöbbenés, heves tagadás, ellenállás jelenik meg, majd az új mém elfogadása és magáévá tétele. Egyetlen szintet sem ugorhatunk át, valamely szint kihagyása vagy elhárítása patológiát, zavart okoz. Válságok esetén az egyén vagy a társadalom reagálhat visszalépéssel, regresszióval, de ugyanakkor „előremenekülhet” a következő szinthez – új ismeretekre tesz szert, asszimilálja, magába foglalja azokat, tágul a világnézete, feljebb lép egy szinttel.

A nyugati világban túlnyomórészt a Kék/Narancssárga mémek dominálnak (kb. 40% kék, 50% narancssárga, 10% zöld).  Egy dominánsan Narancssárga fogyasztói társadalom válságos időkben két dolgot tehet: pánikszerűen visszatér az autoriter, rend-párti Kék mémhez vagy újraszervezi erőforrásait, közösséget épít, teret ad az innovatív, kreatív új ideáknak és technológiáknak, s a Zöld irányába mozdul el.

A modell sikerrel alkalmazható az egyéni fejlődés során, egy közösség vagy társadalom fejlesztésénél. A vörös a kékülés útjára lép, a kék narancsosodik, a narancs zöldül, a zöld pedig sárgul s a sárga türkizzé válik – ez  a fejlődés útja.

forrás: http://ervinkery.blogspot.com


Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-