1929-ben, történészek egy csoportja egy különleges, gazella bőrre rajzolt térképet talált. A kutatások azt mutatták, hogy ez egy eredeti dokumentum, amelyet 1513-ban Piri Reis, a török flotta neves admirálisa készített. A térképészet volt a szenvedélye. A török hadiflottán belüli magas rangja lehetővé tette számára a privilegizált hozzáférést a Konstantinápolyi Császári Könyvtár gyűjteményéhez. A török admirális több feljegyzésben elismeri, hogy számos forrástérképet használt fel a térkép összeállításához, köztük olyan is volt, amely az ie. 4. századból vagy régebbről származott.

A Piri Reis-térkép Afrika nyugati partjait mutatja, Dél-Amerika keleti partjait, és a Déli-sark északi partvidékét. A Déli-sark északi partszakasza tökéletesen részletezett. A leginkább zavarba ejtő nem is az, hogyan tudott Piri Reis ilyen pontos térképet produkálni az Antarktisz vidékéről 300 évvel annak felfedezése előtt, hanem az, hogy a térkép a jég alatti partszakaszt mutatja. A geológiai kutatások azt igazolták, hogy a Queen Maud öböl ie. 4000 körülig lehetett jégmentes állapotban.

1960. július 6-án az USA légiereje a következőképp válaszolta meg a Keene College-ban dolgozó Charles Hapgood professzor a Piri Reis-térkép értékelésére vonatkozó kérdését:

„Tisztelt Hapgood professzor,

Az Ön kérése a Piri Reis-térkép egyes szokatlan részleteinek értékelését illetően szervezetünk áttekintette. A feltevés, miszerint a térkép alsó része a Queen Maud öböl Princess Martha partját ábrázolja az Antarktiszon és a Palmer-félszigetet, elfogadható. Úgy találtuk, hogy ez a térkép leginkább logikus és minden bizonnyal korrekt értelmezése. Az a földrajzi részlet, amely a térkép alsó részén látható, feltűnően megegyezik a Svéd-Brit Antarktisz Expedíció által a jéggel borított területről 1949-ben készített szeizmikus profillal. Ez arról tanúskodik, hogy a partvidék azelőtt lett feltérképezve, mielőtt azt jég fedte volna el. Ezen a területen a jégréteg vastagsága kb. egy mérföld (kb. 1,6 km).

Nincs elképzelésünk sem róla, hogyan kerülhetett a térképre ez a részlet az 1503-ban feltételezetten birtokolt geográfiai tudással.

Harold Z. Ohlmeyer alezredes, USAF parancsnok”

A tudomány hivatalos álláspontja szerint az Antarktiszt borító jégréteg egymillió éves. A Piri Reis-térkép azt mutatja, hogy a kontinens északi partját akkor tér-képezték fel, amikor még azt nem borította jég. Eszerint egy millió évvel ezelőtt kellett, hogy feltérképezzék, de ez lehetetlennek tűnik, mivel az emberiség akkor még nem létezett. További és alaposabb tanulmányok azt mutatták, hogy az Antarktisz legutóbb 6000 évvel ezelőttig volt jégmentes állapotban. A jégmentes időszak kezdetét illetően megoszlanak a vélemények, különböző kutatók ie. 13000 és ie. 9000 közé teszik ezt.

A kérdés tehát: ki térképezte fel az Antarktisz Queen Maud Földjét 6000 évvel ezelőtt? Milyen ismeretlen civilizáció volt birtokában olyan technológiának, amely ezt lehetővé tette?

Közismert, hogy az első civilizáció, a hagyományos történelem szerint, a közép-keleti régióban fejlődött ki ie. 3000 körül, s ezt egy évszázadon belül követte az Indus völgyében és Kínában kibontakozó társadalom. Ezek szerint egyik ismert civilizáció sem lehetett képes a fenti feladat véghezvitelére. Ki lehetett az itt időszámításunk előtt 4000 évvel, aki képes volt olyan dolgokat megoldani, melyekhez a mai modern technológia szükséges?

A középkor során számos hajózási térkép forgott közkézen, amelyeket „portolani” néven neveztek, és a hagyományos hajózási útvonalakról készült pontos térképek voltak, a partvidék, öblök, kikötők, tenger-szorosok rajzaival. A legtöbb portolani a Földközi- és Égei-tenger vidékéről készült, és más ismert útvonalakról, ahogy maga Piri Reis írta hajózási könyvében.

Néhányan említést tettek ugyanakkor ismeretlen földekről, és pár tengerész között keringtek speciális térképek, melyeket igyekeztek minél jobban eltitkolni. Feltételezik, hogy Columbus is egy ilyen speciális térkép birtokában volt.

Hogy megrajzolja térképét, Piri Reis különböző forrásokat használt, melyeket utazásai során itt-ott gyűjtött össze. Ő maga is rótt megjegyzéseket a térképre, amely képet ad nekünk arról, hogyan dolgozott. Azt írta, nem felelős az eredeti mérésekért és kartográfiáért. Az ő szerepe a gyűjtőé, aki nagyszámú térkép-forrást használt. Azt mondta, hogy néhány forrás korabeli tengerészektől származott, míg mások igazi régiségek voltak, egészen az ie. 4. századig vagy korábbi időpontig visszamenőleg.

Dr. Charles Hapgood az „Ősi tengeri királyok térképei” című könyvében azt írja:

„Úgy tűnik, pontos információ öröklődött egyik embertől a másikra. Úgy látszik, ismeretlen személytől származnak a térképek, és talán a minósziak vagy főniciaiak által hagyományozódott tovább, akik több mint ezer éven át az ókori világ nagy hajósai voltak. Vannak bizonyítékaink rá, hogy gyűjtötték és tanulmányozták az egyiptomi Alexandria nagy könyvtárát, és az összeállítások ott dolgozó geográfusoktól származnak.”

Piri Reisnek minden bizonnyal olyan térképek jutottak a birtokába, amelyek az ókori világ legismertebb könyvtárából, az Alexandriai Könyvtárból származhattak.

Hapgood rekonstrukciója szerint ezeknek a dokumentumoknak a másolatai és néhány eredeti térkép más tudományos központokba került, például Konstantinápolyba. 1204-ben, amikor a negyedik keresztes hadjárat idején a velenceiek behatoltak Konstantinápolyba, ezek a térképek az európai tengerészek között kezdtek keringeni.

”Ezen térképek többsége  folytatja Hapgood – a Földközi- és Fekete-tenger térségéről készült. De más területekről készült térképek is maradtak. Ezek között voltak az amerikai kontinens, az északi és déli-sark térképei is. Világossá vált, hogy a régi utazók egyik pólustól a másikig utaztak. Hihetetlennek tűnik, a bizonyítékok mégis azt mutatják, hogy néhány ősi utazó a Déli-sarkot is felfedezte, mikor azt még nem borította jég. Az is világos ugyanakkor, hogy olyan navigációs műszerük volt, amellyel a hosszúsági fokok pontosan meghatározhatóak voltak, s amely messze felette állt az ókor, középkor és egészen a 18. század második feléig az újkor birtokolta technikai tudásnak.

Az elveszett technológia eme bizonyítéka alátámasztja, és elképzelhetővé teszi azokat a feltételezéseket, amelyek az ősi idők eltűnt civilizációjáról szólnak. A tudósok a bizonyítékok többségét elvethetik, mondván, hogy azok csak mítoszok, de vannak olyan tények, amelyeket nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ez a bizonyíték azt követeli, hogy a többi feltételezést is nyitott elmével újragondolják.” 

forrás: mommo

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-