Az erőhelyek az úgynevezett szent tér kategóriájába tartoznak, hiszen ott magasabb rezgésű és erősebb energiák vannak jelen, mint máshol. Szentté azonban csak akkor válik, ha az ember ezt felismeri, és tudatosan arra használja, hogy ott kapcsolatba lépjen ezekkel a nagy energiákkal.

A természetben rengeteg erőhely van, ahol különböző minőségű és erősségű energiákat észlelhetünk. Általában az egyéni érzékenység dönti el, hogy kinek melyik a megfelelő, ki, mit él át ezeken a pontokon. Erőhely lehet egyébként a tengerpart, egy szikla, de akár egy szép kert is. A saját erőhelyünket úgy találjuk meg, ha megfigyeljük, hol érezzük magunkat jól, hol esik jól időzni, hol töltődik fel lelkünk, szellemünk, és hol enyhülnek testi bajaink.

Régi tapasztalat az is, hogy azokon a helyeken, ahova sokan járnak gyógyulást remélve, lágyabb, inkább az érzésekre, érzelmekre ható, finomabb energiák tapasztalhatók meg. A magasan fekvő, nehezen megközelíthető helyeken, ahová kevesen jutnak el, erősebb, tisztább, elsősorban a tudatra ható energiák működnek.

Az ősi tudás nyomában Őseink – akik még sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a természettel, mint a ma rohanó embere – könnyebben felismerték az ilyen helyeket. Megfigyelték, hogy az ilyen tájakon a növényzet dúsabb, egészségesebb, magasabb, az állatok nagyobbak, a vizek tisztábbak, a levegő lágyabb, no és persze az ott élő emberek békésebbek, nyugodtabbak voltak.

Más esetben csodás jelek utaltak a hely különlegességére. Aradi Lajos Pilis-kutató szerint elterjedt volt az a hit is, mely szerint egy varázserejű állat egy egész nemzetet vezethet a csodálatos vidékre. Erre a magyar mondavilágban is akad példa, gondoljunk csak a turulmadár vagy a csodaszarvas legendájára. A régebbi korok emberei a templomokat is olyan helyekre építették, ahol a legnagyobb pozitív energiák összpontosultak, hogy a hívők a szentélyben emelkedettebb lelkiállapotba kerüljenek.

Ha manapság valaki fel szeretne töltődni vagy újra vissza szeretne találni a természetbe, nem kell mást tennie, mint felkeresnie egy magyarországi erőhelyet, és ott feltöltenie lemerült energiaraktárait:

Andocs, Badacsonytomaj, Búcsúszentlászló, Bodajk, Budakeszi, Budapest – Gellérthegy, Csatka, Csobánka, Dobogókő,

Dömös, Egerszalók, Esztergom, Fertőszentmiklós, Gencsapáti, Gyöngyös, Hédervár, Gyula, Kaposszerdahely, Kékkő,

Mátraszentimre, Petőfiszállás, Röjtökmuzsaj, Sümeg, Szigetvár, Székesfehérvár, Varsád, Vác, Vértessomló, Visegrád, Zirc.

Pilis:

A Magyarországon található Szent György-vonalak,  ide is érdemes ellátogatni:

–Majki remeteség
–Pilisszentkereszttől nyugatra a cisztercita kolostor romja
–Pilisszentiváni Ördög-szikla
–Dömös mellett a Vadálló-kő
–Csodafa kápolna, mely szintén nem messze Dömöstől épült

Az ősi elképzelés szerint Szent György-vonalak vagy más néven sárkányvonalak hálózzák be a Földet. Kialakulásuk a Föld mágnesességére vezethető vissza. Ezek egyfajta rezgések, energiarendszerek. Ahol a vonalak keresztezik egymást, azok az akupunktúrás pontok, hasonlóan az emberi test akupunktúrás pontjaihoz. A többszörös metszetek egyben szakrális, szentnek tekintett helyek.

Az energiakoncentráció hatalmas ezeken a területeken. Olyan erős az energetizáló tér, hogy pár perces ott-tartózkodás során képes feltölteni auránkat. Lakni ezeken a helyeken nem egészséges és nem ajánlott, a túl sok energia nem kezelhető az ember számára. A Kárpát-medencének egyedülállóan kitüntetett szerepe van a Szent György-vonalak rendszerében, itt ugyanis az akupunktúrás pontoknak olyan sűrűsödése fedezhető fel, amely páratlan a Földön. Elsősorban templomokat, bazilikákat építenek ilyen pontokra. A papok a szent helyek építése előtt bemérték e vonalak találkozási pontjait, és meghatározott helyekre építették a templomokat. Hogyha hosszú ideig szeretnénk tartózkodni ilyen energetikai pontokon, az túltöltődéshez vezethet, melynek hatására ingerültebbek, idegesebbek, feszültebbek leszünk. A gyerekeknél túlzott aktivitás, állandó mozgáskényszer jelentkezhet túltöltődöttség esetén. A Szent György-kereszteződésekhez általában katedrálisokat építenek, míg a Ley-kereszteződéshez templomok oltára épül.

Szent helyek

A magyar föld igen gazdag szentnek minősülő helyekben, melyek java része ma már keresztény jellegű – ilyenek elsősorban Mária-búcsújáróhelyeink -, más részük pedig megőrizte zsidó keresztény hitre térítésünk előtti „pogány” jellegét (Pilis, Atilla-domb, a Zengő csúcs a Mecsekben, Szigetköz, Csallóköz stb.).

Gyakran előfordul, és ez nem csupán magyar sajátosság, hogy a későókori, koraközépkori nagy jelentőségű keresztény templomokat, különösen a Miasszonyunknak (Notre Dame)  szentelt szakrális épületeket Európa-szerte olyan helyeken emelték, ahol egyrészt bizonyíthatóan nagy erejű kedvező sugárzást bocsát ki magából a föld, ezért már „pogány” eleink szent tisztelettel illették e helyeket, másrészt pedig a kelta-szkíta Istenszülő Asszony, a Fekete Madonnakultuszának színhelyei voltak. Az első Szűz Máriának szentelt, és egyben az első kiforrottan gótikus stílusban (1194 és 1220 között) épített franciaországi katedrális, a chartres-i Notre Dame helyén kelta druida szentély állott, ahol az építkezés során meg is találták a Fekete Madonna keresztény Madonna-ábrázolásokra kísértetiesen hasonlító kegyszobrát a „pogány” időkből. Ez sajnos a „Nagy” Francia Forradalom csőcselékuralmának vérzivataros időszakában jellemző módon megsemmisült.

A Miasszonyunk templomok elhelyezkedését vizsgáló szakembereknek feltűnt, hogy e szentélyek egy olyan geomantikus háló vonalainak csomópontjain állnak, melyeken igen erős energiamező érvényesül. E helyeket nagyobb áhitat lengi körül, s innen a hívek imája is minden bizonnyal gyorsabb szárnyakon repül a Mindenható Isten színe elé. Ezenkívül a francia Miasszonyunk templomok, Notre Dame-ok (Chartres, Amiens, Reims, Bayeux, Paris, Evreux stb.) térben való elhelyezkedése a Szűz állatövi jegy csillagképének földi mását rajzolja a térképre. Ott, ahol a szkíta vagy a kelta (a kettő majdnem ugyanaz) őstudást és hagyományt keresztény mezbe rejtetten sikerült átmenteni az utókornak, mindenhol fölpezsdült a már-már megfeneklőben lévő, elfáradt kultúra, és a lelkiségnek új, belső dinamizmustól feszülő formái kelnek életre.

 A gótika a maga építészeti remekeivel, új, égbe repítő, levegős szerkezetű, fényben fürdőző, csúcsíves formavilágával az építészet terén, s az Istenanya-kultusz, a Mária-tisztelet újraélesztésével és a lovagi kultúra megteremtésével a lelkiség terén remek iskolapéldája ennek a jelenségnek.

 „Pogány-kori” szent helyeink

Foglalkoznunk kell Atilla nagykirály nyári szállásával, mely ma már Attila-domb néven kering a magyar köztudatban. (Senkit se zavarjon a nagy hun uralkodó nevének általam alkalmazott kétféle írásmódja. Tudatosan írom e nevet egy „té”-vel, mert a nálunk meghonosodott, kiejtésellenes dupla-tés forma germán földről került vissza hozzánk. A törökök, akik szintén büszkén sajátjuknak tartják a hun uralkodót, egyébként úgy írják, ahogyan én.)

Az Attila-domb

Az Attila-domb Tápiószentmárton határában emelkedik. Hosszú időn keresztül a Blaskovich nemesi család birtokának része volt, mely család vére apai ágon egy üknagymamán, Blaskovich Erzsébeten keresztül e sorok írójának ereiben is ott csörgedezik. Blaskovich Ernő, a tápiószentmártoni lovarda alapítója régészeti ásatásokat is végeztetett ott, mert hitt a helyi néphagyománynak, és meg volt győződve arról, hogy Atilla nagykirály nyári palotája a nevezett dombon emelkedett. Ekkor még senki sem tudta, hogy ez a terület gyógyító erőket bocsát ki magából. A feltételezést csak tovább hitelesítette, hogy a jelenleg a Nemzeti Múzeumban őrzött, a Kr. e. V. századból származó szkíta Aranyszarvas (Csodaszarvas), egyike nemzeti kincseinknek, e domb mélyéről került elő 1923-ban. A becses szarvas-kisplasztika a téli napforduló idején leroskadó, szarvas alakban megjelenített, újra erőre kapó Napistent mutatja, akit sok más sumér és szkíta ábrázoláson karmaival az agancsánál megragadó Turul segít ki szorult helyzetéből.

Itt, az Attila-domb közelében nevelkedett és legelt a Blaskovich család büszkesége, a lóversenyzés történetében egyedülálló Kincsem nevű csoda-versenyló, aki 13 európai városban 54 versenyen indult, és minden alkalommal veretlen maradt.

Napjainkban egy helyi hentesdinasztia tagja, Kocsi János birtokában van a gyógyító erőt sugárzó domb, melyet egy nagyobb környező területtel együtt 1993-ban vásárolt meg akkor még mit sem sejtve e rendkívüli adottságokról az új tulajdonos. Itt többek között lovakat tenyésztett. Feltűnt neki, hogy a birtok egy bizonyos pontja, melyet ma már Attila-dombnak hívunk, rendkívüli módon vonzza az állatokat, különösen a legyengült, beteg jószágok tartózkodtak ott nagy előszeretettel, melyek zöme új erőre kapott és meggyógyult.

A mai modern technika mérőműszereinek segítségével mérhető fokozott elektromágneses és rádioaktív erőtér van itt jelen, mely a mély földtani rétegekből a levegőbe érve ionizációs hatást kelt. Az itt érvényesülő gyógyító mechanizmus mikéntjére azonban nincsen még pontos magyarázat.

Az itteni gyógyerő mentett meg egy növényritkaságot a kipusztulástól: csak itt tenyészik az alhavasi zászpót nevű növény.

Ma már egyre inkább hódít  gyógyászati körökben is az a felfogás, hogy minden betegség egyfajta energiahiányos állapot következménye. A gyógyító helyeken, mint az Attila-dombon is, a Földanya testéből sugárzó jótékony erőtér hatására a hiányzó testi energiamező föltöltődik és kiegészül, így segítve elő a gyógyulást. Ha alaposabban átgondoljuk, Földünk, nem egyéb, mint egy kétpólusú, óriási élő mágnes, melynek testén energiaközpontok, a buddhizmus nyelvét használva csakrák és egyéb energiakibocsátó pontok helyezkednek el. Az elektromágneses sugárzásokat tovább árnyalják a bolygónkat érő kozmikus sugárzások, a Nap elektromágneses és részecske kibocsátó sugárzása (napfolttevékenység, napkitörések) és a Föld mélyéről föltörő rádioaktív sugárzás.

Az Attila-domb a tételes vallások feletti, a Magyarságot szakrális, gyógyító erejével egyesítő, a szó szoros értelmében SZENT hely, ahol a gondviselő Teremtő Isten által a természetben elrejtett gyógyító erőfelsőbb főpapi, egyházi engedély nélkül szolgálja a beteg emberiség javát.

Zengő a Mecsekben

A helyi néphagyomány és az ezzel egybecsengő rádioesztéta mérések eredményei egyaránt arról tanúskodnak, hogy a Mecsek-hegység legmagasabb pontja, a Zengő csúcs (682 m) is a Föld  rendkívüli erejű energiakibocsátású pontjainak egyike. A tervezett és szerencsére meghiúsult NATO-radarállomás e csúcson történő létesítésének szándéka nem a puszta véletlenen múlott. A hadászati szakemberek be voltak avatva a Zengő geomantikai kulcsszerepébe, és azzal is tisztában voltak, hogy az az erőkoncentráció, mely itt érvényesül, kedvező módon befolyásolná a katonai radar működését.

Elsősorban ennek az erőnek és a sajátos és egyedüli talaj- és klimatikus viszonyoknak is köszönhető, hogy egy Európa-szerte egyedülálló növényritkaság, a Bánáti Bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica) csak és kizárólag itt virágzik és itt tenyészik. A világon fellelhető teljes állomány 90 %-a itt van  jelen.

Kodolányi János, a magyar történelmi regény műfajának egyik legkiemelkedőbb képviselője „Juliánusz barát” című magyar középkori témájú, nagyszabású művében a Zengő tövében, Pécsváradon gyermekeskedő címadó főhősről elmeséli, hogy a Zengő erdőrengetegében tanyázó táltospap, Majs apa gyakori vendégeként szívta magába népe ősi mondáit, az ősök dicső tetteit s mindenekelőtt Fehérlófia történetét.

További fontosabb energiaközpontok az országban

– Szentendre; e település névadója a legjelentősebb szkítatérítő apostol, Szent Péter fivére, Szent András, aki térítő útjai során Hazánk területén, az európai szkíták központjában  is megfordult.

– Gyula; az egyik legerősebb energiaközpont, gyógyvizek feltörési helye. A település  a honvisszafoglaló magyarok egyik legfőbb vezető méltóságának, a gyulának (dzsila) elnevezését hordozza nevében, aki a hadvezéri és háború esetén a királyi feladatokat is ellátta. A gyulai Farkas-halom különösen erős erőkitörés helyszíne.

– Lenti;

– Százhalombatta; a város környéke már a legkorábbi idők óta lakott. Itt terül el a híres vaskori (Hallstatt kultúra), közel 90 sírdombból álló halomsírmező, és egy Kr. e. III. évezredből származó földvár maradványait is megtalálták a város határában.

– Szentes; itt egy rendkívül erős erővonalon öt templom és maga a főutca helyezkedik el, mintha a város tervezői ösztönösen megérezték volna a hely kisugárzását.

– Orgondaszentmiklós nevű hajdani falu helyén, Karcag város, a Nagykunság fővárosa határában található két erős sugárzású „kunhalom”, a Kis- és a Nagy-Orgonda. A ma kun leszármazottak által lakott területeken emelkedő nagy kiterjedésű halomsírokat azért nevezzük „kunhalmoknak”, mert az adott területen évszázadok óta e népcsoport lakik. A halomsírok zöme azonban sokkal régebbi, szkíta, szarmata vagy kelta eredetű

Már az Attila-domb kapcsán kitérhettem volna a tévesen „kunhalmoknak” nevezett, mesterségesen emelt magyarországi dombrendszer jelentőségére és mibenlétére.

Az őskori emberiség kiváltképp, de még az ókor és a koraközépkor kiválóságai, beavatott adeptusai idejében is a reneszánsz és az újkor agytoprongy anyagelvű ráció-kultuszának beköszöntéig romjaiban őrizték az őstudás lényeges elemeit.

Világlátásukat metafizikai-asztrálmitológiai, természetmágikus teljesség-szemléletnek nevezném, melynek segítségével az ember a látható (empírikusan megtapasztalható) és a láthatatlan (az anyagnak szemmel érzékelhetetlen, finom rezgések formájában jelenlévő válfaja) valóság összefüggéseiről alkotott teljes tudás birtokában volt, s eszerint alakította az emberi társadalom szabályrendszerét és a teremtett világ iránti viszonyulását is.

Pontos ismeretei voltak a régi embernek a Föld nevű élőlény testén futó energiavonalak (geomantika) és ezek kereszteződési- és csomópontjainak a hollétéről. Magyarországon e vonalrendszert Szent György-vonalaknak, Nagy-Britanniában Ley-vonalaknak, Kínában a sárkány leheletének nevezik. Én ezt a jelenséget a Föld idegrendszerének hívom. A régi embernek tudomása volt arról is, hogy az energetikai csomópontok milyen jellegű erőket bocsátanak ki magukból, negatívat, rombolót (jin-típusút) vagy pozitívat, gyógyítót (jang-típusút). E csomópontok a Föld mélyén és felületén szabályos hálórendszert alkotnak, mely rendszernek a hazai „kunhalmok” is részei. A XIX. és XX. századok fordulóján közel 40.000 ilyen halmot tartottak számon. Ezek némelyike őrdombként, míg zömük helyi előkelőségek temetkezési helyeiként szolgáltak.

Az ős- és ókor szakrális-kultikus helyeit (szentélyeit, templomait) általában a Föld energiahálójának gyógyító erejű csomópontjain létesítették. Középkori eredetű Mária-búcsújáróhelyeink többsége is ilyen erőkisugárzási övezetben van. Ez a jelenség világszerte érvényesül. A belső-ázsiai és szibériai, oroszországi ilyen halmokat kurgánoknak nevezik, a brit szigeteken a halomsírok pedig a szkíta szarmata örökség részei.

 Bélapátfalva; itt még ma is, isteni a magyar történelem vérzivatarait csoda számba menően átvészelve egy jellegzetes példája áll a clairvaux-i Szent Bernát-féle bencés reform utáni cisztercita dísznélküli templomépítésnek. Mellette hajdan egy cisztercita apátság állott.

– Tata; Magyarország egyik legrégibb idők, az őskor óta lakott települése, gyógyító hévízforrások feltörési helye. A középkorban erődítménnyel rendelkezett. Luxemburgi Zsigmond király, Hunyadi János édesapja a tatai tó partján pompás gótikus nyaralót építtetett, mely pompás udvari mulatságok, fényes ünnepségek színhelye volt.

 – A püspökladányi Boldogasszony-halom; a dombocskán még ma is láthatóak egy Árpád-kori kápolna romjai.

– Békésszentandrásnál a Gödény-halom. Újabb előfordulása a nagy szkítatérítő apostol nevének!

– A Cikó-domb Kunágotán; A helyi hiedelem szerint, ha valaki a tavaszi napéjegyenlőség éjszakáján kimegy oda, a tündérek elragadják a lelkét.

– Esztergom; még az avar időkből keltezhető első szakrális királyi székhelyünk, mely a pilisi misztérium kiemelkedő jelentőségű része, a királyi központ régiójának szent városa. Az esztergomi Várhegy a Pilis  koronacsakrai működésének fontos színhelye. A nagytudású katolikus pap, Barlay Ö. Szabolcs, zsidókeresztény neveltetésének beidegzettségeiből fakadóan az esztergomi Várhegyet a Magyarság Sionjának nevezte.

A középkori, csodás kőépületekben gazdag Esztergom kiterjedése a mai polgárváros szerény méreteinél jóval nagyobb volt. Ezt a korabeli leírásokból és a régészeti feltárások alapján tudjuk. A várost környező szántóföldeken még manapság is gyakran ütközik az eke a városhoz tartozó, hajdani épületek alapfalaiba. Egyes becslések alapján a mai város nagy része megközelítőleg tíz méter vastag törmelékhalom tetejére épült. Ez az adat alapján elképzelhetővé válik, mekkora pusztítást vittek véghez a török kor háborúi, ostromai a városban. Ez az információ  szinte az egész országra nézve érvényes. Hajdan valóban egész Európa minket irigyelt.

A Hunyadi Mátyás király halála óta keresztútját járó ország állapotát lakonikus tömörséggel fejezi ki a Kodály Zoltán által is kórusművek formájában feldolgozott templomi ének első három versszaka:

Ének Szent István királyhoz

Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?

Ki voltál valaha országunk istápja.

Hol vagy István király? Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben te előtted sírván.

Reád emlékezvén csordulnak könnyei,

Búval harmatoznak szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen vitézlő karjai.

Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

Virágos kert vala híres Pannónia,

Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.

Isten Igéje élt, bő volt szép virága,

Meghomályosodott örvendetes napja.

E meglehetősen hiányos lista csak szerény tallózás volt Csonka-Magyarország természet- és Istenadta gyógyító helyeiből. Az elcsatolt országrészek, kiváltképpen Erdély, melyet Molnár V. József az igazi magyar Anyaországként azonosított, szintén hemzsegnek az ősi gyógyító erejű helyektől. Valóban, az első kárpát-medencei turáni jellegű magaskultúra Erdély területén keletkezett: Erősd 7-8.000 éves városa, a Tordos-Vincsa kultúra, melyhez a híres tatárlakai írásos lelet és a Torma Zsófia régésznő által feltárt, Hunyad vármegyei közel 11.000 részben írásjeles korongocskák is kötődnek, és amely művelődésnek a kisugárzása mélyen a mai szerb területekig lenyúlott

Mária-búcsújáróhelyeink

Már zsidókeresztény hitre kényszerítésünk előtti időkben is voltak ősi Istenasszonyunknak, Boldogasszonynak szentelt kultuszhelyeink. Ma már közhely számba megy, hogy Szent Gellértnek föltűnt, hogy a magyarság Jézus Urunk Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletét minden zökkenő nélkül, szinte magátólértetődő módon elfogadta és beágyazta saját vallásos képzetei közé. Népünk minden nehézség nélkül fölismerte Mária személyében a magyarság régi oltalmazó Istenasszonyának megtestesülését, aki mind alakja és az általa hordozott tartalmi-kultikus jellegzetességek által, mind Istenszülő Asszonyként való megjelenése által, behelyettesíthető volt a boldogasszonyi képzetekkel. Még pontosabban fogalmazva nem csak behelyettesíthető, hanem azonos!

A Mária-tisztelet a maga bensőséges lelkületével magyar, illetve kelta hatásra terjedt el szerte Európában. Ennek az a kézenfekvő oka, hogynépünk már Róma keresztény hitre térítése, és a kereszténység elzsidósított válfajának a Római Birodalmon belüli államvallásá tétele (Milánói Ediktum, 313.) előtt, mely elsősorban a keresztények számára a szabad vallásgyakorlás biztosításával volt egyenlő, keresztény volt. Keresztény volt, de a szkítatérítő apostolok (elsősorban András, Fülöp és Tamás) áldozatos evangelizáló munkája következtében a jézusi tanok meghamisítatlan, szkíta szellemiségű, a júdaizmus hamisításaitól mentes, egyedül hiteles változatát képviselte, a pártus Arszakida-leszármazott apostol, Máni (manicheizmus) későbbi tanításával kibővítve.

Az őseredeti Boldogasszony (Bau-dug-aszan; Suméria), vagy Babba Mária  tiszteletének nagyegyházi, keresztény köntösbe öltöztetett leghíresebb iskolapéldája a székelyföldi Csíksomlyó,  mely mára már magyar össznemzeti búcsújáróhellyé nőtte ki magát, és a nemzeti összetartás felekezeti különállásokon felülemelkedő jelképévé vált.

A csíki székely és némely moldvai csángó falvak lakossága az elmúlt ezer év nyugati kereszténységben eltöltött időszaka ellenére megőrizte ősi istenasszonyának, Babba Máriának tiszteletét. Dazcó Árpád, alias Páter Lukács, ferences szerzetes, aki 7 éven keresztül Csíksomlyón teljesített szolgálatot, a helyi lakosság körében egy nagyon régi hagyomány nyomaira bukkant: Ha a helyiek fohászkodnak vagy mennyei segítséget és áldást kérnek magukra, családjukra és jószágaikra, mindig Babba Máriához fordulnak, s ilyesformán kérik őt: – Bárcsak megsegélne a Babba Mária, az áldott! Mindig ezzel a jelzővel illetik őt. Ha gyermek születik vagy a jószág ellik, szintén Babba Máriához folyamodnak kéréseikkel. A babba, babbás szó mai jelentése: szép, csinos. A Babba Mária-tisztelet (Szép Szűz Mária-tisztelet), mint neve is mutatja, már sajátos keverékét mutatja az ősi vallási képzetek és a római kereszténység kultuszvilágának. Ennek dacára nagyon sok ősi elemet megőrzött a magyarok régi Istenanya-hitéből. A Csíksomlyó körüli vidék magyar lakossága Babba Máriát Istennel azonosítja, azaz isteni szerepkört tulajdonít neki, sőt megesett már, hogy volt, aki afölé helyezte.  „Kosteleken az emberek, ha felfohászkodnak, nem annyira Istent emlegetik, mint inkább Babba Máriát.” – írja Daczó Árpád. Egy másik helybéli asszonnyal történt beszélgetése során így szólt Vata Andrásné, Csilip Erzsébet:

    –  „Én kértem a Szép Szűz Máriát is, az áldott Babba Máriát is, s Jóistent is, hogy szerencsésen szabadítsa meg.

    –  Ki az a Babba Mária, hogy őt külön is kérte?

    –  A Babba Mária? Hát az a Jóisten.

    –  A maga édesanyja is így mondta?

    –  Igen , édesanyám vátig emlegette a Babba Máriát. … A Babba Máriát inkább kérjük, mint a Jóistent. Többet kérjük őt. A Jóisten meghallgat, de a Babba Máriát többet kérjük, az áldottat. Vátig hozzá folyamodunk, a Babba Máriához, az áldotthoz.”

Mindebből kiviláglik, hogy Csíkban a Boldogasszony, a magyarság Égi Édesanyja  tiszteletének egy igen bensőséges, helyi – feltételezhetően – sokezeréves kultuszával találkozunk, mely az akár a Kárpát-medencéből Mezopotámiába kivándorló, akár fordított irányból onnan hazánkba érkezett proto-magyar embercsoportok régi hitelemeit hordozza magán. A sumér Baba, vagy más olvasat szerint: Bawu vagy Bau (vö. Bau-dug-aszan) a termékenység istennőjének és a Földanyának a szerepét töltötte be, aki életet lehel az élőlényekbe. Alakja társul még a keresztény jelképtár holdsarlón álló istenanya-képzetével is. Sumér földön Kisben, a Hold kultuszának városában holdistennőként övezte tisztelet, akárcsak az egyiptomiaknál Izisz, az ógörögöknél Szeléné avagy a latinoknál Lúna alakjában. Míg Kis városa a Holdé, addig a szintén sumér Uruk városállamban a Napisten állott a vallásos áhitat középpontjában.

A csíki csángó-székely ember a hold változásainak áhitatos szemléletekor is a Babbát emlegeti vallásos tisztelettel. Ugyanakkor a kelő nap idejekor is a Babba alakjához társítja a világon szétáradó fényesség misztériumát kelet felé imádkozva. Ezért nem lehet véletlen, hogy a csíksomlyói kegyszobor Máriát a Napba öltözött Asszonyként állítja elénk. Székelyföld magyar anyanyelvű őslakói az ég jelenéseit, változásait, kiváltképp a két legszembeötlőbb égitest, a nap és a hold ciklusait egyfajta népi jellegű szinkretista szemlélettel egy az egész létezést szülő asszony elképzelésének teremtői jelképrendszerébe iktatják.

Megszívlelendő, amit Daczó testvér az egyik hetilapnak nyilatkozott: „Arra szeretnék rámutatni, hogy már kereszténységünk előttapáinknak volt egy olyan istenasszonya, akinek a tisztelete mindenben hasonlított a kereszténység Istenanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának a tiszteletéhez. Oly tiszta és fennkölt volt ez a tisztelet, hogy őseink kereszténységre tértükben, amikor megismerték Szűz Máriát, azonnal meglátták, hogy ők ősi Boldogasszonyukban már tulajdonképpen Máriát tisztelték. … Ez az alapja az oly feltűnő kezdeti Mária-tiszteletnek is, ami végül is a nagy királynak, Szent Istvánnak az ország felajánlásában csúcsosodott ki. … Itt az a tény is magyarázatra vár, hogy honnan tudta népünk, hogy ezt a csodálatos istenasszonyt már kezdettől fogva Boldogasszonynak nevezze el. Valószínűleg azért, mert eleink ismerték a protoevangéliumot, vagyis az őskinyilatkoztatást.”

Ez egybecseng azzal, amit az álmos-árpádi honvisszatérés előtti magyarság egyistenhitéről Theophylactus Symoccates, bizánci történetíró így fogalmaz bennünket a VIII. század első felében, az akkor és még később is széles körben elterjedt nevünkön turk-nak nevezve:„A turkok tisztelik a tüzet, a levegőt és a vizet, a földnek énekeket zengenek, de csak azt imádják és tartják Istennek, aki az eget és a földet teremtette.”

Hogy ez a fenti, elementáris jelentőséggel bíró kijelentés egy római katolikus, zsidókeresztény szerzetes pap szájából hangzott el, fölmérhetetlen jelentőségű. A mára a janicsár MTA-tól független, antihungarista és rosszindulatú elfogultságoktól mentes és szabad nemzeti magyar művelődéskutatás munkája által napvilágot látott hiteles történelmi tények és a vitathatatlan és megcáfolhatatlan bizonyítékok súlya olyan igazságföltáró földcsuszamlást eredményezett múltunk hagyományosan hazug megítélésében, hogy még a papi szemináriumok ószövetségi szellemiségű, zsidópárti agymosása és fanatizálása sem rendelkezik sok esetben akkora erővel, hogy megakadályozhassa, hogy jószándékú papi emberek száján keresztül hangozhassék a magyar igazság. „Szól a kakas már, majd megvirrad már.” – énekeljük a magyar virágénekben. Én is úgy vélem, hogy a Kárpáthaza horizontjának szélén lassan, alig észrevehetően, de pirkad az ég alja.

A csíksomlyói kegytemplomnak három búcsúnapja van

Az első és össznemzeti téren legjelentősebb a pünkösd szombati búcsú, mely az egész hazából ma már százezreket vonz oda, hogy leróják a Babba lába előtt hódolatukat és hogy életüket kegyelmébe és oltalmába ajánlják. A búcsú pünkösd szombatján történő megtartása egy XVI. századi történelmi eseménnyel függ össze. 1567-ben a katolikus hitüket elhagyni nem hajlandó székelyek a gyergyóújfalusi István pap vezetésével Babba-Máriában bízva a Tolvajos-tetőn nagy győzelmet arattak János Zsigmond protestáns fejedelem serege fölött ezen a napon.

 A második búcsút július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján tartják.

Ez a körülmény is kiemeli az igencsak összetett jellegű képzeteket keltő Babba-Boldogasszony hajdani holdistennői minőségét. Ez a Mária-ünnep egészen magyar eredetű!!

A harmadik búcsú Mária neve napján, szeptember 12-én tartatik

Hogy a román megszállás immár 88 éve tartó világbotránya ellenére újra mód nyílott arra, hogy a magyarok szabadon megtarthatják a csíksomlyói búcsút, isteni beavatkozásnak köszönhetjük. Egy székelyföldi férfiember, az oroszhegyi Bálint László táltos isteni megbízatást végezve még Gheorghiu Dej időszakában, 1962-ben meglátogatta a csíksomlyói kegyhelyet, ahol a pünkösdi búcsú idején a román hadsereg 1949 és 1962 között minden évben hadgyakorlatot tartott, hogy a híveket ezzel távol tartsa a szent helytől. Puszta jelenléte e kiválasztott, szent embernek elég volt ahhoz, hogy a megszálló hadsereg soha többet ne szentségteleníthesse meg Babba Mária ünnepét. Attól kezdve nem tartottak ott többé hadgyakorlatot.

Hangsúlyoznunk kell, hogy sehol a világnak más táján az adott ország területéhez és a lakosság számához mérten nincsen annyi Mária-zarándokhely, mint éppen nálunk, Magyarországon. Ezen a tényen keresztül is hangsúlyozódik, mennyire mély, régi és szoros szálak fűzik nemzetünket Égi Édesanyánkhoz, Szent István ország- és koronafelajánlása óta Égi Királynőnkhöz, Regnum Marianum Nagyasszonyához.

Említettük már, hogy a régi ember tudatosan olyan helyeken létesített szentélyeket, templomokat, az Isten imádásának kiemelt fontosságú helyeit a föld olyan pontjain jelölte ki, ahol pozitív, gyógyító erők hatnak. Az ilyen kedvező töltésű erőtöbblettel rendelkező helyeken nagyobb intenzitással van jelen a földöntúli világ hatalma, és ott ajtók-kapuk nyílnak a túlvilág (vagy köztes lét) felé is, ahová elhunyt szeretteink eltávoztak. Olyan, látomásokra inspiráló helyek ezek, ahol az erkölcsileg megtisztuló, érzékenyebb „antennákkal” rendelkező, vezeklő lélek sokkal nagyobb eséllyel eshet akár elragadtatásba is.

Az Ég hatalmai – Szűz Mária közbenjárására – a teremtett világban a földnek e pontjain jelenlévő jótékony erőt is felhasználva imameghallgatások eredményeképpen sok csodás, azaz a tudomány mai állása szerint megmagyarázhatatlan gyógyulásokhoz vezettek már.

Legfontosabb Mária-kegyhelyeink (összesen több, mint 330-at (!) számoltam össze):

– Máriapócs; Hazánk legjelentősebb görögkatolikus búcsújáró helye. A Nyírségben van.

Feldebrő; Itt, a Tarna völgyében, húsz kilóméterre Egertől áll Aba Sámuel nagy királyunk nemzetségének központi szentélye, temetkező helye és fő monostora, a feldebrői Szent Márton templom, mely a maga nemében egész Európában egyedülálló. Itt nyugodott hajdan az 1044-ben meggyilkolt, szent hírében álló Aba Sámuel király. Sem Európában, sem a keleti kereszténység területén nem található olyan öthajós altemplom, mint az itteni. A feltárásokat 1865-ben kezdték el, melyek mára már befejeződtek. Az eredeti templomnak a mai épület kiterjedésén túl nyúló alapfalai egy avarkori, jellegzetesen kaukázusi, szabír-magyar koncentrikus alakú „körtemplom” körvonalait rajzolják elénk. A Mária-búcsúk azonban csak részben kapcsolódnak e templomhoz. A temetőben álló Nagyboldogasszony kápolnához kötődik. A középkorban a flagellánsok, önostorozók módjára a hívek hátukat korbácsolva e kápolnától a Szent Márton templom bejáratáig és vissza vonultak. A kegyhely búcsúnapját Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én, Szent István király halálának, égi születésnapjának évfordulóján tartják.

– Budapest-Máriaremete; A mai Budapest II. kerületében, a hajdani Pesthidegkút területén van. Itt a Mária-tisztelet nem középkori eredetű. A budapestiek kedves és gyakran látogatott búcsújáró helye.

 – Esztergom; A Vári Boldogasszony búcsújáró helye. Már a késő középkor óta Mária-tisztelet színhelye. Bakócz Tamás érsek Mária tiszteletére emeltette a  jelenlegi monumentális, klasszicista stílusban épített esztergomi Bazilikában lévő ún. Bakócz kápolnát, ahol ma a máriapócsi kegykép másolata reprezentálja Égi Édesanyánk jelenlétét.

– Márianosztra; Márianosztrát Nagy Lajos királyunk 1352-ben alapította a magyar beavató pálos rend szerzeteseivel karöltve. Ma Pest megyéhez tartozik, a Börzsöny-hegység egyik kies völgyében fekszik. Fő búcsúnapja Jézus Öt Szent Sebe tiszteletére július 5-6-án van.

   Itt kiáltott fel Hunyadi János segítő társa a török elleni hadjáratok során, Kapisztrán Szent János (Giovanni de Capistrano), hogy „ha valaki élő szentekkel akar találkozni, jöjjön el Márianosztrára”, a pálos szerzetesekhez.

– Máriabesnyő; A gödöllői főúr, Grassalkovich Antal birtokán, Besnyőpusztán állott egy földhalom (tehát „kunhalom”!), melyen egy középkori premontrei templom romjai voltak. A földbirtokos feleségével együtt elhatározta, hogy az olaszországi Loretoban lévő Loretoi Kegyhely (casa santa) mintájára a dombocska tetején, a templomrom helyén egy loretoi kápolnát emelnek. Az építkezésen dolgozó egyik napszámos, Tóth Márton álmot látott, mely során fölszólította őt a Szűzanya, hogy az egykori templom főoltárának a helyét ássák fel, mert ott egy értékes tárgyat találnak. Így is tettek, s láss csudát, egy11 cmhosszú csontból faragott Madonna-szobrocskára bukkantak, mely Máriát úgy ábrázolja, amint szívét nyújtja a Kisjézus felé.

– Mátraverebély-Szentkút; Nógrád vármegyében van. A helyi népemlékezet szerint a csodás erejű forrás Szent László táltoskirályunk táltoslova patája nyomából fakadt 1092-ben. Az ezt követő 100 év során történt valamikor az első gyógyulás, amikor a Szűzanya a Kisjézussal a karján megjelent egy verebélyi néma pásztornak és meggyógyította a forrás vizével. A kegytemplom mögötti hegyoldal barlangjaiban a XIII. század óta valaha remeték laktak. Erdő Péter esztergomi érsek 2006-ban a Nagyboldogasszony búcsún Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította Szentkutat. A ferences rend jelenléte már a XIII. századtól kimutatható e zarándokhelyen. Jelenleg is ők teljesítenek itt szolgálatot.

– Péliföld-Szentkereszt; Esztergom-Komárom vármegyében a Gerecse-hegység lankáin, az Öreg-hegy tövében terül el ez az ősi magyar búcsújáróhely. A második fejezetben már említett bajóti Jankovics-barlangtól, ill. Bajóttól 4 km-re fekszik

– Máriagyűd; A Dél-Dunántúl egyik legfontosabb, ha nem legjelentősebb Mária-zarándokhelye. Mohácsi lévén családunk számára a legbensőségesebb vallási esemény a gyűdi Szűzanya előtti hódolat, a máriagyűdi búcsúkon való részvétel volt, és az ma is.

A honvisszaszerzés idején, a IX. század végén a Gyöd nemzetség szállásterületének részévé vált e terület. Innen a település neve. Már az 1000 körüli időkben tiszteltek itt egy Boldogasszony-szobrot. A pécsváradi bencések 1006-ban kápolnát emeltek az ősi kegyszobornak, mely a középkor folyamán a későbbi, nagyobb méretű kápolna falába lett állítólag beépítve. Ma is látható a jelenlegi kegytemplomhoz csatlakozó Szent Mihály kápolna falában egy csúcsíves bemélyedés. 1148-ban Turul-házi II. Géza király, aki már többször megfordult az akkor már országos hírű kegyhelyen, országos ügyeinek sikeres elintézéséért hálából nagyobb méretű templomot építtet Gyűdön.

A török megszállás alatt először mecsetként használják a törökök, majd a görögkeleti rácok veszik át. Ezután a reformátusok veszik birtokukba. Ezalatt teljesen elhanyagolódik és elnéptelenedik a templom és környéke. A kegyszobor is elvész.

A nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.) utáni időkben, miután Siklósra telepednek a ferences szerzetesek, állandóan ismétlődő Mária-jelenések tartják izgalomban a környék lakosságát. 1689-ben újra a  katolikus egyház tulajdonába kerül a kegytemplom. 1698-ban Kaproncáról újabb kegyszobrot kap a templom. Mivel 1704 márciusában a környéket vérengző szerb martalócok pusztítják, a kegyszobrot, melynek arcát a rácok megszabdalták, Eszékre menekítik. Mind a mai napig az eszéki székesegyházban van. A jelenlegi kegyszobrot 1713-ban Nesselrod Ferenc pécsi püspök adományozta a templomnak. A kegyhely főbúcsúja augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén van.

forrás: liliom.lapunk.hu/Lajdi Péter

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-