Fémbe öntött titkok

Jézus ismerősei készítették a jordániai ólomkódexeket?

Az elmúlt héten bejárta a világsajtót a Jordániában felbukkant külön­-leges fémkódexekről szóló hír. A felfedezés bejelentői szerint a mintegy 70 darabból álló gyűjtemény a kereszténység egyik legkorábbi dokumentuma, míg a szkeptikusok szerint hamisítványokról vagy jóval később keletkezett művekről van szó. A Hetek megkereste azt a brit történészt, aki elsőként vizsgálta meg a szokatlan gyűjteményt. David Elkingtonnal Morvay Péter készített interjút.

kodexA médiából mintha egy újabb Indiana Jones-történet rajzolódna ki, amiben a frigyláda és a Grál-kehely helyett lepecsételt fémkódexek után kutatnak. Nem tart attól, hogy Önt is egy ilyen különc tudósnak könyvelik el?

– Nem így indult a történet. A felfedezésről eredetileg a BBC számolt be. Ők idézték a jordániai régészeti hatóság elnökét, aki szerint a holt-tengeri tekercsek megtalálása utáni legjelentősebb leletről van szó. Sajnos, utána a brit sajtó egy része elkezdte a szenzációhajhászás rovására eltorzítani a történetet. Különösen a Daily Telegraph cikke okozott kárt, ők voltak, akik a több mint négy éve tartó komoly kutatómunkát kincsvadászathoz hasonlították. Pedig sokan nagyon nagy áldozatokat hoztak azért, hogy ezek a kódex megmeneküljenek.
Mikor hallott először a kódexekről?
– 2007 szeptemberében néhány fotót küldött egy ismerősöm, azzal, hogy ha érdekel, tud olyan mintát küldeni, amit meg lehet vizsgáltatni. Mivel korábban kutatóként nem hallottam ilyen fémkönyvekről, ezért elvégeztettünk több egymástól független vizsgálatot – az egyiket az Oxfordi Egyetemen, a másikat Svájcban, egy genfi laboratóriumban –, amelyek a korrózió és más jelek alapján megállapították, hogy a fémlemezek legalább 1800 évesek. Az eredményeket vezető brit kutatók ellenőrizték. Egyértelmű, hogy a könyvlapokhoz használt ólomlapok alapanyaga azonos a római korban használt fémmel.
A legalább 1800 éves kormeghatározásból még nem következik, hogy a könyvek az első században készültek…
– Nyelvészeti módszerekkel és a képek alapos összehasonlító vizsgálatával tovább pontosítottuk az eredményeket. Ezek alapján kijelenthető, hogy a kódexek az első századból származnak. Személyesen úgy gondolom, hogy i. sz. 70, Jeruzsálem rómaiak általi elfoglalása előtt készültek, mert a várost ábrázoló térképen még épen áll a zsidó templom.
Az egyik legtöbbet emlegetett érv ezzel szemben – Ön is utalt rá –, hogy nem ismerünk ilyen könyveket ebből a korból.
– Igen, de a kereszténység első évtizedeiből szinte semmilyen más tárgyi emlékkel sem rendelkezünk, így ez még nem bizonyít semmit. Viszont a Makkabeusok könyvéből tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomi feljegyzésekhez használtak kis fémlapokat, így a forma nem ismeretlen a térségben. Innen már csak egy kicsiny lépés, hogy a fémlapokat kódexekké fűzzék össze.
Kik lehettek a készítők?

David Elkington és felesége négy éve kutatják a kódexeket

David_Elkington

– A kutatócsoportunk szerint kizárható, hogy a készítők a judaizmushoz tartoztak volna. Ezek a könyvek nem tekercsek, mint a holt-tengeri közösség írásai, és arcképeket tartalmaznak, amelyek ábrázolása a zsidó hit szerint tilos. Szerintünk az alkotók az első keresztény generációhoz tartoztak.
Az összes könyvet személyesen látta?
– Csak az ólomkódexet, ezekből van a legtöbb. Emellett van néhány rézbe és bronzba öntött szöveg is, amelyeket még nem vizsgáltunk meg. Remélem, néhány hónapon belül ezek tudományos elemzésre is sor kerülhet.
A fotók alapján egyes könyveket nemcsak a gerincükön, hanem minden oldalukon fémkarikák fognak össze. Ennek mi lehetett a célja, hiszen így senki nem tudja elolvasni?
– A könyvek többsége ilyen, csak néhányat lehet felnyitni. Egyelőre csak ezeket vizsgáltuk meg, tehát sok oldalt még senki nem látott. A hozzáférhető lapokon a szövegek hasmóneus nyelven íródtak, ami a héber egyik változata. Azonban az alkotók nagyon óvatosak lehettek, mert nemcsak lezárták a kódexeket, hanem a mondatok nagy részét kódolták is. A képi ábrázolások mind a jeruzsálemi templomhoz és az abban rejlő titkokhoz kapcsolódnak, és a szövegekkel együtt a messiás eljövetelére utalnak. Az egyik kép a virágvasárnapot ábrázol­ja, amikor a Messiás pálmaágak között vonul be a városba, ami megegyezik az evangéliumok leírásával Jézus bevonulásáról Jeruzsálembe. Egy másik lapon az „Izrael megváltója” szöveg olvasható.
A lezárt fémkódexek mégis nagyon különböznek a keresztény írásoktól, akár az evangéliumoktól, akár az újszövetségi levelektől. Ha keresztények készítették őket, mi lehetett a céljuk?
– A kódexek a mi értelmezésünk szerint a legkorábbi evangéliumok előtt készültek. Ebben az időben még a keresztény elnevezés sem terjedt el, viszont számos messianisztikus csoport létezett. Szerintünk ezeket a szövegeket Jézus közvetlen követői írták, akik valószínűleg az ebionitákhoz tartoztak. A szerzőket foglalkoztatták a Templommal kapcsolatos ősi titkok is. Ebben az időszakban még nem alakultak ki a kereszténység legismertebb jelképei – nem ábrázoltak például kereszteket, halakat. Hamarosan közzétesszük azt az elemzésünket, amelyben további ábrázolásokat vizsgáltunk. Ezek nagyon izgalmasak, és a kereszténységgel való kapcsolatot erősítik.
Az egyik kódex címlapján egy domború portré látható, amelyről a Daily Mail című lap azt állította, hogy Jézus legkorábbi ábrázolása. Ön szerint is?
– Lehet, de ezt még alaposabban meg kell vizsgálni, mert a kódexet nem nyitották fel.
Az ábrákat és szövegeket nem  a fémlapokra vésték , hanem egészben öntötték ki azokat. Mi magyarázhatja ezt a bonyolult módszert?
– Ez egy lényeges felvetés. Hadd tegyek fel én is egy kérdést!
Tessék!
kodex1– A papiruszra vagy pergamenre írt szövegeket lehet utólag javítani?
Gondolom, igen.
– Nos, a fémkódexek készítői pont ezt akarták elkerülni, hiszen, amit egyszer fémbe öntöttek, azt nem lehet később változtatni. Nyilvánvaló, hogy ezek a könyvek nem napi használatra készültek. Nem olvasták őket úgy, mint ahogy a papirusztekercseket. A kész könyveket még le is zárták, majd elásták egy barlangban, ahonnan csak most egy váratlan áradás nyomán kerültek elő.
Ha nem a közösségnek írták, akkor kinek?
– Valószínűleg azt akarták, hogy bármi is történik velük, megmaradjon az üzenetük és titkaik a jövő számára. A Jelenések könyvében János apostol is beszél lepecsételt könyvekről, amelyeket csak egy bizonyos időben lehet majd felnyitni. Számomra úgy tűnik, hogy nem láthatta akárki a könyveket. Például a szentélyben lévő templomi menóra ábrázolása szigorúan tilos volt abban az időben Izraelben, mivel az Isten jelenlétében állt, és csak a főpap láthatta.
Ön szerint az alkotók kapcsolatban állhattak Jézussal?
– Úgy tűnik, hogy személyesen ismerték. De erről majd a következő tanulmányunkban írunk, amit szívesen megküldök önnek.
Rendben, várjuk a folytatást.
 
Szenzáció a barlangból

A Daily Mail beszámolója szerint a mintegy 70 darabból álló gyűjteményt eredetileg a jordániai Saham nevű falu mellett, egy barlangban találták meg. A település a Golán- fennsík déli peremén fekszik, közel az izraeli határhoz és a Genezáreti-tóhoz. A fémkódexek különböző méretűek, a legnagyobbak egy mai könyvhöz hasonlók, de a többségük egészen kicsi, egy hitelkártya méreténél kisebb lapokból áll. A lelet jelenleg egy izraeli beduin származású férfi birtokában van. Az izraeli régészeti hatóság nem tekinti műkincsnek a gyűjteményt, bár nem vizsgálták, de szerintük hamisítványok a kódexek. Épp ellenkezőleg vélekednek a jordániai hatóságok, akik a lelőhely nyomán maguknak követelik a fémkönyveket. David Elkington és kutatócsoportja a felfedezés nyilvánosságra hozatalával azt is szeretné megakadályozni, hogy a könyvek a feketepiacon kössenek ki, vagy olyan magángyűjteményben, ahol lehetetlenné válik a további vizsgálatuk.

Kivonultak a pusztába

Az ebioniták eredete a jeruzsálemi egyházszakadáshoz vezethető vissza, amit Thebutisz kezdeményezett, mivel Jakab apostol halála után nem ő lett jeruzsálemi püspökké. Jeruzsálem pusztulása előtt a keresztények Pellába és a Dekapoliszba menekültek, Thebutisz pártja is, akik különváltak, és a környéken tartózkodó esszénusok, köztük a holt-tengeri csoport befolyása alá kerültek. Így keletkezett az esszénusok szektája, mely mindenben elfogadta a zsidó vallást, de Jézust elismerte Messiásnak, akit azonban József és Mária fiának tartottak. A magukra használt ebionita név, amely a héber ebionim, szegények szóból ered, valószínűleg utalás a Hegyi beszéd szegényeire is. Írásaik (például az ebionita evangélium) csak töredékesen maradtak meg. Kelet-Jordániában követőik még a 7. században is éltek. A későbbi keresztény teológiára nem, az iszlámra viszont erős hatással voltak, ugyanis Mohamed rajtuk keresztül ismerhette meg a kereszténységet.

A Hetek engedélyével

forrás: Hetek.hu   

előzmény

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-