Érdekes legenda kering Sierra Leoneben. Mely szerint, egyszer Allahnak nézeteltérése támadt néhány renitens angyallal. A probléma megoldásaként bezárta őket egy kőbe, majd az angyalokkal teli követ egyszerűen lehajította a Földre. Ezek után fogta az eget, a csillagokat, azokat is becsomagolta egy kőbe, és az angyalok után dobta.

Azt ugyan nem tudni, hogy a történet szülte-e a köveket, vagy a kövek a történetet, minden esetre az ország gyémántbányáiban gyakorta felszínre került bizonyos égszínkék kristályféleségeket a helyiek Égi Kőnek hívják.

Nincs ebben semmi különös, a furcsa kék kövek magyarázataként az emberek kitaláltak egy jópofa mesét, mondhatnánk. Csakhogy a szakemberek szerint ezek a bizonyos Égi Kövek mesterséges anyagból vannak. Ez pedig azt jelenti, hogy valakik valamikor előállították őket.

Igen, még Afrikában is felbukkan az „Égi Kő”, a mifelénk „Magas (magvas) Égi Kőnek” hívott „valamicsoda”. Írhatnánk ezt a véletlen számlájára, de van ebben a történetben egy kevésbé esetleges dolog. Nevezetesen a magvallás* alacsonyabb anyagi sűrűségű, ellenben magasabb íz-szintű közbülső világából (Éden, Isten belső köre, kertje) Földre került lények, az úgynevezett angyalok.

(*A magvallás a népek archaikus emlékképeiből rekonstruált ősvallás, amely nagy valószínűséggel alapjaiban megegyezik a történelem előtti civilizációk hitével.)

Ugyanis, a Luciferrel (Fényhozó, Hajnalcsillag) Földre taszított angyalok, és a Madruk-isten által Földre költöztetett Anunnakik mellett Allah is az anyagi világba telepített néhány angyalt.

Miért van ennek ilyen nagy jelentősége?

Mert a Magvas Égi Kőnek (Isten Szeme, Isten „valamicsodája”), pontosabban az Égi Kő Magvainak, az angyaloknak köszönhetjük emberré válásunkat.

(Illetve az angyali természetünk tükréből nézve az anyagba süllyedésünket.)

Miután Éva jóízűen elfogyasztotta azt a bizonyos gyümölcsöt, nyilatkozza egy bennfentes „angyal”:

„Ímé, az ember olyanná lett, mint egy közölünk; tud jót és rosszat.

Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, s vegyen az Élet Fájáról is, egyen, s örökké éljen!”

(TK. 3.11-3.21)

„Amikor aztán az emberek sokasodni kezdtek a Földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, s feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek.”

(TK 6:1-6:5)

Bonyolódik tovább a történet.

Magyarán az isteni lényeknek köszönhetjük felemelkedésünket, fénylővé válásunkat, mondja az emberi-, míg az eredendő bűn elkövetése miatt taszítattunk ki Isten Kertjéből, lettünk Égi Kővé (csillagokká, anyaggá), felel rá az angyali emlékezetünk. Mindez a Byll Ryan Klaus Donával készített filmje kapcsán jutott az eszembe, amely film további, érdekes leletekkel, adatokkal szolgál az őscivilizációkról, valamint azok hitéről, a magvallásról.

Persze, ezt a magyar nyelv, és az egyéb magyar emlékek ismerete híján nem Klaus Dona mondja, ő csupán nem győz eleget csodálkozni a több évezredes leleteken minduntalan felbukkanó szem, mag motívumokon. De sok beszédnek sok az alja, nézzük a kézzelfogható tényeket:

A film az ecuadori ásatásokon előkerült tárgyak bemutatásával kezdődik.

Az egyik, tagadhatatlanul világtérképet ábrázoló kőrajzon a többi kontinens mellett megtalálható Atlantisz szigete is.

A térkép jellegzetessége még a földgolyót átszelő, természetesnek tűnő törésvonal, amit a szerzők az ősi civilizáció terjedési útjaként azonosítottak. Külön érdekesség, hogy a vonal és a mai Közel-Kelet találkozásánál egy szemintarzia lett elhelyezve.

A látott filmben nem tértek ki bővebben a szem jelentőségére, ám nem jelezhet mást, mint a Szemek, a Magok, a Magos Égi Kövek földet érésének helyét.

(Ugyan a törésvonal mészkőréteg volta kérdésessé teszi a piramisépítő kultúrák vándorútjának pontos meghatározását, ellenben az a tény, hogy tíz-húszezer évvel ezelőtt valakik gömbformájú kövekre rajzolták meg a föld térképét, már önmagában is világszenzáció.)

De, ha már a piramisok földjénél tartunk, legyen a következő lelet egy különleges piramis, amelynek csúcsába szintén egy szemmotívum található. Ráadásul a tárgy UV fénnyel való megvilágítása esetén a szem csodásan felragyog.

A háromszögbe foglalt szem felbukkanása nem a véletlen műve, hiszen a piramisról már korábban megállapítottuk, hogy Íz-Ten-Anya Egységét, a Mindenséget hivatott hirdetni. Ennek az Egységnek pedig egyik természete, „része” az Isten Szemeként, Magjaként nyilvántartott „szuperintelligencia”, más néven a Világok Szíve. Eme ősi szimbólumnak korszakokon átívelő emléke, többek között a mai timpanonba helyezett szem keresztény motívuma. Aminek a „mindent látó szem” elnevezése csupán az eredeti jelentés elferdítéséből adódik.

Állítólag, az egyiptomiak nem mondták ki – az átlagemberek nem is tudták – a piramis nevét, ha mindenképpen meg kellett nevezniük, egyszerűen „m(e)r”-ként, azaz meredőként, emelkedőként emlegették.

A görögök, akik még a személyneveket is jelentésüknek megfelelően fordították a „per-em-usz” kifejezést használták rá. Vagyis a magvallás értelmezéseit alkalmazva, a „per”, fel, fenti, magas kő, „em” emelkedő, emelkedő anya, Emes, „usz”, ősi szár, hossz, tengely összetételből származtatható. Szabatosan fogalmazva a piramis a törvény, a Ten-gely mentén, az Íz (Magsugárzás) felé emelkedő, majd véle egyesülő Anyag, Földanya, azaz nem más, mint Íz-Ten-Anya-Egysége.

Legyen bárhogyan is, az egyiptomi piramisok záróköve, a ben-benkő, Atum magja, szeme nem szimbolizál mást, mint Isten Szemét, Magját, az Igét, áttételesen a belőlük áradó Íz-lelket, a Főnix hozta ragyogást, a tisztafényt, a tudást, a szeretet, vagyis a világ „aktivátorát”, a Világok Szívében és az anyagban székelő Szentmagot.

Csakhogy, perpillanat Dél-Amerikában „vagyunk”! Pontosan erről van szó, az eddig csak az amerikai piramisok csúcsaiban elhelyezkedő szentélyek által feltételezett kapcsolat nyert bizonyítást az amerikai „szemes piramisok” megjelenésével.

A filmben külön kitértek a bemutatott tárgy és mai egydollároson lévő piramis kísérteties hasonlóságára. Ez a hasonlatosság csupán annyit bizonyít, hogy a különböző titkos társaságok, az illuminátusok, a rózsakeresztesek, a szabadkőművesek valami úton-módon hozzájutottak az ősi tanok egy részéhez. (ui. a teljes ismeret tudatában nem szolgálnák az anyagba-süllyedést) Ezért van a kereszt közepén a vörös korong/rózsa, a piramison a „mindent látó szem”, ezért a világtojás jelképe, ezért nevezik Istent a „Világegyetem Nagy Építőmesterének”, és nem utolsó sorban ezért a szabadkőművesek két piramist (kristályt!) jelképező körző és vonalzó jelvénye.

Visszatérvén a filmben szereplő műtárgyra, van itt még más furcsaság is. A piramis alján az Orion csillagkép aranyberakása mellett egy ismeretlen írás is található.

Íme az írás általam készített másolata:

Ezeket a jeleket Kurt Schildman professzor jobb híján „pre” Szanszkritnak nevezte el, és a be nem azonosított voltuk ellenére megfejtésükkel is szolgált:

„A teremtő fia eljő”

A tudás tisztelete mellett soha sem állt távol tőlem a tekintélyeknek való ellentmondás, így most sem szeretnék csalódást okozni.

Úgy gondolom, amikor valami ismeretlennel találkozunk, automatikusan a már látott, megtapasztalt, általunk valósnak hitt dolgokhoz kezdjük hasonlítgatni, és ennek a módszernek megvannak a maga csapdái. A több ezeréves emlékeket egyszerűen nem lehet a mai viszonyaink által lekorlátozott elménkkel – még akkor sem, nagy ismeretanyaggal rendelkezünk -, megfejteni. Mondhatnánk úgy is, közel sem biztos, hogy ugyanazzal az aggyal gondolkodunk, mint a régiek.

(Helyesebben a kettős származásunk következtében csak részben használjuk az agyukat.)

Nos, aki már látta a székely-magyar rovásírás jeleit, azoknak ugyancsak ismerősnek tűnhet a fenti felírat.

Példának okáért egy hosszabb írás:

A hasonlóságokon felbátorodva, de a sajátos, magvallásos rovásfejtő kódrendszert* használva az alábbi értelmezéshez jutottam:

(*A tekintélyekhez és a saját megrögződéseinkhez való kötődéseinket feloldva próbálunk értelmezni.)

A Teremtő Atya (szeme) által sugárzott Mag/Csillag az Anya/Anyag (felé)

Nos, azt hiszem, egyikünk sem volt képes elszakadni a maga világától, de könnyen elképzelhető az is, hogy egy dologról beszélünk.

A következő tárgy egy nagyon beszédes kő.

Az ábrán egy ülő, kezeiben piramist tartó lény látható, akinek szeméből sugarak áradnak két, alázatosan meghajló alak (emberpár!) felé. A lény feje fölött „antenna” formájú jel mutat egy az égen elhelyezkedő, különös tárgy felé.

Az ülő alak jobb kezében tartja a „szemes” piramist, míg a balkeze a piramis tetején nyugszik.

Dona szerint az alkotás „megmutatja, hogyan kell használni a piramist a szemmel”.

Az ismert kutató a „szemes piramist” nyilvánvalóan valamifajta technikai eszköznek véli. Ezzel ellentétben úgy gondolom, hogy csupán szimbolikus jelentéssel bír, azaz a kérdéses alkotás a szemes piramistól, Istentől kapott (isteni) látás képességének állít emléket.

Mielőtt bármilyen következtetést vonnánk le, nézzünk meg egy nem kevésbé érdekes, kései avar, vagy korai magyar ötvösmunkát, az úgynevezett mártélyi szíjvéget.

A szíjvég felső részén egy görnyedt, „állati” tartásban lévő emberalak látható.

A nagyobb lemez felső harmadában növény, és állatmotívumok helyezkednek el.  Közepén ül egy szemgolyók nélküli ember, aki a jobb kezét az ég felé emeli, míg a bal tenyerében magot, vagy szemet tart. Lejjebb, az ábra alján, jellegzetes szülőpózban egy szarvas található.

A szíjvég egy korábbi értelmezése:

„A mi variációnk nem lehet kétséges, a csodaszarvas eredetmonda üzenetéből adódik, hogy az alól elhelyezkedő szarvas az állatvilágból eredő gyökereinkre utal, még a kapott isteni mag/szem az égi ősök ajándéka. A jelenetet övező, indaszerűen összefonódó, állati és növényi mintázatok pedig a természet, az Anyag, az Anya egységét szimbolizálják.

Azt már mondanunk sem kell, hogy a történet nem játszódhatott le máshol, mint az emberiség szülőföldjén, az Édenben.” (A Magonc)

Ennek tudatában a filmbéli ábrázolásról elmondhatjuk, hogy az ülő alak nem ember, hanem az Égi Mag/Szem-ből eredő sugárzást, a piramis energiáját birtokló istenség (angyali lény), aki a szeméből áradó sugárzás (Íz) segedelmével „megtermékenyíti”, látóvá, tudóvá teszi a még állati sorban tengődő „embert”.

A magyarországi lelet pedig a felső, „állati pózból” éppen felemelkedő embert jeleníti meg, aki a kezében tartja az ajándékba kapott szemet, magot, és jobb kezével félreérthetetlenül megmutatja annak eredetét is.

Mindemellett úgy gondolom, a filmbeli antenna sem valamifajta eszköz, hanem egy nyíl és parabola alkotta, az „adót és befogadót” szemléltető szimbólum.

De íme egy másik dél-amerikai emlék.

A kő egyik oldalán egy szemnélküli (csukott szemű?), szakálas, hosszú hajú emberi arc látható. Ám, hogy ne legyenek kétségeink az alvó ember felébresztőjének mibenlétéről, a kő másik oldalán a (felülnézeti) piramis tetején található magból spirális vonal indul el a „másik oldalra”, az emberünk felé.

Azok kedvéért pedig, akiknek már ennyi is soknak tűnik, tegyünk rá még egy lapáttal.

Kinagyítva így néz ki a korábbi képen megjelenő különös égi tárgy:

És íme a La Madonna e San Giovannino” (A Madonna Szent Giovanninoval) című festmény, és a hátterében megbúvó sugárzó mag/isteni szem:

Érdekes egyezőségek pár tízezer év távlatából, nemde?

Hogyan kerülhetett a középkori, ismeretlen festő alkotására egy több tízezer éves magvallásos szimbólum? – kérdezhetnénk megrökönyödve.

(Már amennyiben képesek vagyunk még őszintén meglepődni.)

Senki se higgye, hogy abban a bizonyos sötét középkorban nem voltak „másképpen gondolkodók”, vagy, ha úgy jobban tetszik, beavatott emlékezők. Ők voltak, akik az árgus szemekkel figyelő cenzorokat, inkvizítorokat kijátszván üzeneteket küldtek nekünk az ősi magvallásról.

A mindenkori írmagok őrzői által tudunk eligazodni a fokozatosan elferdített szimbólumok között. Tőlük tudjuk, hogy a timpanonba (anyába, anyagba) foglalt galamb a maghozó madár, vagy a mindent látó Istenszem a Szentmag. A keresztben, a világtengelyek közepén lévő, sugárzó rózsa, Jézus Szíve a Világok Szíve. A Holdon, az ősanyagon álló, Napbaöltözött az Íz által besugárzott Babba Mária. Nem más, mint a megtermékenyült, bábos (lásd bábos = pupillás, szemes) magőrző.

Végül, most már kicsit lazítva nézzünk még egy pár csodálatos képet a filmben bemutatott műtárgyak közül.

Itt van mindjárt egy 13 darabos „pohárkészlet”, amelynek az a különlegessége, hogy a kőanyaga ellenére a nagy kupa mágneses, de csak belül(!). A kis kupák összegzett űrmérete pedig pontosan megfelel a nagynak. Az, hogy a rágravírozott Orion csillagkép UV fényben felragyog, már szinte szériafelszereltség kategóriájába tartozik.

„Hiszen, a Mester (Mag-us/iz) és a tizenkét tanítvány összeállítás híven követi a Magvallás (későbbi Napvallás) ősi beavatási szertartásának képletét. Amint a Mag/Nap beragyogja a tizenkét világot/csillagjegyet, a Magus is azonmód, szó szerint áttölti, átsugározza tanítványaiba az isteni Lelket, a Szentlelket, az Izt.”

Található valahol a magvallással kapcsolatban. Úgyhogy, nem az a lényeges, hogy a 12 kis kupa tartalma megtölti a nagyobb edényt, hanem az, hogy a nagyban pontosan annyi „mag-neseség” fér, amennyi színig tölti a 12 kisebb edényt.

S ha már poharak, akkor legyen hozzájuk tálca is, mégpedig égre tekintő szemekkel körítve:

Az már szinte csak ráadás, hogy újra rajta van az Orion, a mag-arok Nimród ősapjának csillagképe, és ha már a magyaroknál tartunk, vajon nem éppen ezen a tárgyaknak lelőhelyein kutatott a magyar Móricz János?

Igen, többek között Ecuadorban talált rá egy titokzatos őskultúra, a KIT-US (két ős) birodalom emlékeire.

Hogy mit jelenthet ez a „két-ős” elnevezés?

Természetesen az isteni és állati őseinket.

Végezetül úgy gondolom, véletlenek nincsenek, de, ha mégis léteznének, ennyi véletlen léte már maga a bizonyosság.

Az Íz-Ten-Anya-Egysége legyen mindnyájatokkal!

forrás: magvallas.hu

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-