Osho: A birtoklási vágyról

( részlet )

„Annál rosszabbat nem is tehetnél, mint amikor egy emberi lényt a tárgyak szintjére alacsonyítasz. És ezt jelenti a birtoklás.

Birtokolni csak tárgyakat lehet, emberi lényeket nem. Lehetsz a pároddal bensőséges kapcsolatban, megoszthatod vele a szerelmedet, a költőiségedet, a szépségedet, a testedet, az elmédet… Megosztani lehet, de üzletelni nem. Nem alkudozhatsz. Egy férfit vagy egy nőt nem birtokolhatsz.
Mégis mindenki a világon ezzel próbálkozik.

És itt az eredmény: a Föld nevű őrültekháza. Birtokolni próbálsz – de persze a dolog természeténél fogva ez lehetetlen. És akkor jön a gyötrelem. Minél inkább próbálsz birtokolni valakit, ő annál inkább függetlenné akar majd válni, mert mindenkinek születési joga, hogy szabad legyen, hogy önmaga lehessen.

Behatolsz a másik saját, intim zónájába, a legbensőbb magánéletébe, ami az egyetlen szent hely a világon. Se Izrael, se Kási, se Mekka nem szent hely ehhez képest. Az egyetlen szent hely – a szó igazi értelmében – a legbensőbb magánéleted: a függetlenség, a létezés helye.

Ha valóban szeretsz valakit, akkor sosem hatolsz be oda. Nem játszod a detektívet, nem lesel be a kulcslyukon át a másik intim területére. Tiszteletben tartod a másikat.

De nézd csak meg az úgynevezett szerelmeseket, legyen az férj-feleség, barát-barátnő kapcsolat. Egyfolytában azt keresik, hogyan sérthetik meg a másik kizárólagos felségterületét, személyes világát. Azt akarják, hogy a másiknak egyáltalán ne legyen semmilyen intim zónája. Miért?

Mert ha a másik függetlenséggel, intim zónával, egyéni területtel rendelkezik, akkor megijedsz. Lehet, hogy holnap a másik már nem szeret, mert a szerelem nem valami mozdulatlan dolog. A szerelem a pillanaté, és semmi köze az állandósághoz. Lehet, hogy az örökkévalóságig tart – de a szerelem alapjában véve a pillanat jelensége. Ha a következő pillanatban megtörténik újra, akkor boldog lehetsz. Ha nem, akkor légy hálás azért, ami legalább addig történt.    Maradj nyitott: talán újra meg fog történni – ha nem ugyanazzal, akkor talán mással. A hangsúly nem a személyeken van, hanem magán a szerelmen. A szerelemnek folyamatos áramlásban kell maradnia, nem állhat meg.

De az emberek ostobán azt gondolják: „Ha ez a pasi, vagy csaj kisiklik a markomból, akkor egész életemben szerelem nélkül fogok senyvedni.” És nem tudod, hogy éppen azért fogsz senyvedni, mert fogságban próbálod tartani a másikat. Így nem kaphatsz szerelmet. A foglyodtól, a rabszolgádtól nem kaphatsz szerelmet. Nem várhatsz szeretetet a vagyontárgyaidtól – a székeid, az asztalod, a házad, a bútoraid nem tudnak szeretni.    Szerelemre csak olyasvalakitől számíthatsz, aki szabad, akinek az egyediségét és szabadságát tiszteletben tartod. Az a pillanat, amikor a szerelem megtörténik, a másik szabad döntésén múlik. Ne tedd tönkre azzal, hogy birtokolni akarod, hogy magadhoz akarod láncolni. Ne pusztítsd el jogi kötelékkel, házassággal. Hadd maradjon szabad a másik, és te magad is. Azt se hagyd, hogy bárki téged birtokoljon.

Birtokolni vagy valaki birtokának lenni – mind­kettő csúf. Ha valaki birtokol téged, akkor a lelkedet veszíted el.
A szerelmesek csak addig szeretik egymást, amíg a kapcsolatot nem rögzítik. Amint a kapcsolatról megállapodnak, a szerelem eltűnik. Amint rögzítik a kapcsolatot, a szerelem helyét más foglalja el: a birtoklás.
Továbbra is szerelemnek nevezik majd, de a létezést nem lehet becsapni. Azzal, hogy szerelemnek hívod, semmit nem tudsz megváltoztatni. Mert most már nem szerelem az, hanem gyűlölet – beszabályozott viszony, egy egyezség. Hívhatod akárminek – csak szerelemnek nem.

Minél mélyebben próbálod megérteni, annál világosabb lesz számodra, hogy a szerelem és a gyűlölet nem két külön dolog. Pusztán nyelvhasználati hiba, hogy szerelemnek és gyűlöletnek hívjuk őket. A jövőben, legalábbis a pszichológiai tanulmányok­ban és könyvekben, bizonyára nem fogják kitenni az „és”-t a kettő közé. Jobb lenne inkább a két szót egybeírni: „szerelemgyűlölet” – mert ugyanannak az érmének a két oldalát jelentik. (…)

A szabadság egy kicsit több bátorságot, merszet kíván meg, de élvezni fogod. És nem fogja a kapcsolatodat megzavarni, hanem inkább gazdagítani fogja. Ezentúl nem fogod őt gyötörni. Ha te magad is ugyanazt teszed, amit ő, nem fogsz vele veszekedni…
Tulajdonképpen ezért nem mozdulnak a nők, mert akkor a zsémbelődésük céltalanná válna. De élvezik a veszekedést, mert hatalmat ad nekik.
Ha ők is eljárnak otthonról, akkor nem kelthetnek bűntudatot a férfiben. És ha bűntudatot keltenek a férfiben, az roppant nagy hatalmat ad nekik.
Soha senkiben ne kelts bűntudatot! Ha szeretsz valakit, ugyan miért ébresztenél bűntudatot benne? Ha neki úgy tetszik, akkor hadd legyen úgy…! “

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-