Egy előadás a Csillagok Háborújáról és a tudásról, ami a legendát táplálja

 George Lucas 1944-ben született a kaliforniai Modestóban. Eleinte autóversenyzőnek készült, azonban néhány nappal a középiskolai záróvizsgája előtt a környékbeli országúton autóbaleset érte és tüdősérüléssel kórházba szállították. Az esemény élete átgondolására késztette. Ezt követően úgy gondolta, hogy minden nap ajándék és minden nap le kell tennie valamit az asztalra, ami ér valamit. Felfedezte, hogy tehetsége van a filmezéshez.

Autóbalesetét követően megszállottan olvasni kezdett, így alapos ismereteket szerzett mitológiából és antropológiából is, valamint felfedezte Joseph Campbell amerikai mitológus írásait a mítoszokról és a különböző kultúrákra gyakorolt tartós hatásaikról. Az ő mítoszlátásmódja tükröződik a Csillagok háborúján. Lucast mindeközben a filmjei (THX 1138, American Graffiti, Star Wars) a legkiválóbb amerikai rendezők sorába emelte.

Saját stúdióbirodalmat épített fel Lucasfilm néven, függetlenítve magát Hollywoodtól. Megrögzött újítóként a mai napig örömét leli a megoldhatatlannak ítélt problémák leküzdésében. Ezzel együtt létrehozta az THX elnevezésű hangrendszert, amely magas szintű hangkeverést biztosít a filmkészítőknek és az Industrial Light and Magic (ILM) elnevezésű vizuális effektusokkal foglalkozó trükkcégét, mellyel forradalmasította a filmkészítést.

Elmondása szerint mindezek csak eszközök az üzenet közvetítésében. George Lucas célja a Csillagok háborúja elkészítésekor az volt, hogy modern formába öntse az emberi kultúra több ezer éves értékeit, amelyeket korábban a mítoszok és a mesék adtak át a következő generációnak. Úgy véli, a régi mítoszok már elvesztették az erejüket, ezért új utakat kell találni a gyerekekhez. Célja felhívni a fiatalok figyelmét az önmagunkba vetett hitfontosságára is. Erre utalnak a „Bízz az ösztöneidben!” és „Használd az Erőt!” tanácsok a filmben. E tekintetben számára a hit ugrása a lényeg, ahogy a dán filozófus, Kierkegaard megfogalmazta. A közismertté vált „Az Erő legyen veled!” kívánsággal is ezt akarja kifejezni.

Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a történet a Campbell által meghatározott, egyetemes mitikus irányvonalat kövesse. Anakin és Luke története pontosan illeszkedik a legfontosabb pontokon a régi mítoszok hőseinek történetéhez. A meghívás a kalandra, a bevezetés, a tanulás, a próbatételek, elbukás, leszállás a pokolba, a harc, majd az uralom átvétele, mind megtalálható a hat filmben. A történet mindenki számára érthető ősi mitikus “nyelven” szólal meg, mely lehetővé tette, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain élő emberek is magukénak érezzék a hősök harcát a gonosz ellen.

A képvilág szimbolikája a Csillagok háborújában

George Lucas azt nyilatkozta egyszer, hogy számára a dialógusok csak egy újabb hangsávot jelentenek a filmzene és az effektek mellett. Ezzel összhangban az volt a célja a Csillagok háborúja hat filmje készítésekor, hogy üzenetét pusztán a film mint közvetítőközeg vizuális erejével is át tudja adni. Az üzenetet közvetítő elemek a következők lehetnek: a tudatos színhasználat, a fény-árnyék viszonyok gondos alkalmazása, a képen látható karakterek pozíciójának megkomponálása, valamint a hasonló helyszínek és kameraállások alkalmazása. Mindezek fölé emelkedik azonban a szimmetriaelv érvényesítése. Ahogy Lucas mondta: „a Star Wars egy szimfónia, visszatérő témákkal, rímekkel.” A két főhős, Anakin és Luke ugyanazokkal a döntési helyzetekkel szembesülnek a trilógiákban: az első részben el kell szakadniuk a családtól, és hátat fordítani a kisvilágnak, hogy vállalják a nagyvilág kihívását. A középső epizódokban a konfliktusok elmélyülnek, a hős szembetalálkozik egy erejét meghaladó kihívással, és alulmarad: egy Sith megalázza és megcsonkítja. A záró epizódokban a megerősödött Skywalker lehetőséget kap a visszavágásra, legyőzi a Sith-et, és szabadon dönthet annak életéről és haláláról. Anakin és Luke között a különbség az azonos szituációkban meghozott döntésekben rejlik: Anakin enged a bosszúvágynak, és ez a sötét oldalra sodorja. Luke megtagadja a sötétséget, vállalva ezzel a halált – amit kap, mégis az élete, és az apja megváltását is ezzel hozza el. A történet többszörös íveit Lucas gondos vizuális utalásokkal segíti, melyek apa és fia sorsának szimmetrikus felépítését hangsúlyozzák.

Az előadás rámutatott az élet-halál ellentét kétszintű megjelenésére a filmekben: míg a Birodalom a maga indusztrializált, embertelen, az egyéniséget elfojtó világával a halált jeleníti meg, addig a lázadás sokszínűsége, változatos faji összetétele az élet megjelenítője a hétköznapok szintjén. Élet és halál azonban a szellemi síkon is feltűnik, a Jedi- és a Sith-rend szellemiségében és külső megjelenésében. A Jedik földszínekbe öltöznek, fénykardjuk kék vagy zöld: ezek a természet-közeliséget, az életet hangsúlyozzák. A Sith ruhája fekete, kardja vörös: ezek a halál, az agresszió színei. Nyilvánvaló különbözőségük ellenére azonban a Sith-ek és a Jedik néhány hasonlósággal is rendelkeznek, melyekre szintén kitért az előadó. Az általános elveken túl a hallgatóság számos apróbb részlettel is megismerkedhetett, például az egyes filmek párbajait összekapcsoló, előre- és visszautaló rendszerrel. Szó esett a bolygók és egyes helyszínek szimbolikus szerepéről.

Az előadás a hat film részletes vizuális áttekintése során fontos összefonódási pontokra mutatott rá Lucas élete és a Csillagok háborúja eseményei között. Anakin és Luke mindketten Lucas alteregói: Luke a „jó” oldala, aki a helyes döntéseket hozza, míg Anakin a rosszabbik énjét testesíti meg, azokat a hibákat, melyek egy ember bukásához vezethetnek. A történet végkicsengése azonban pozitív: az eszmék idilli világát megtestesítő Naboo a történetfolyam alatt nem változik semmit, hiszen a jóság eszméje örök, ahogy az emberi lélek is. Erről Anakin is meggyőződhet, amikor végre hajlandó megbékélni a dolgok változásának törvényével, és a halálnak megadva magát képessé válik legyőzni azt, és elnyeri az életet.

Kereszténységről és buddhizmusról a Csillagok háborúja kapcsán

George Lucas gyermekkorában megkérdezte az édesanyjától, hogy ha csak egyetlen isten van, hogyan lehet annyiféle vallás? Elmondása szerint ez a kérdés azóta is foglalkoztatja és arra következtetésre jutott, hogy a maga nemében minden vallás igaz, csak más irányból közelíti meg a kérdést. Véleményét a Csillagok háborúja filmekben is igyekezett megfogalmazni. Ez az előadás az európai kultúrát átható kereszténységről és a buddhizmus vallási-filozófiai rendszerről szólt a Csillagok háborúja apropóján.

A téma előadója, Laár András elmondta, hogy számára a Csillagok háborúja valóságos felismerésként, úgymond relevatívan hatott. Elmondása szerint előtte még nem látott olyan filmet, ami ennyire érzékletesen megmutatta volna a spirituális erők jelenlétét. Állást foglalt amellett, hogy a filmben bemutatott szellemi gyakorlatok elvégzéséhez (pl. akaraterővel való tárgyak mozgatása) a valóságos világunkban is vezet út. Buddhista papként személyes példákat is hozott ezek alátámasztására.

A téma kapcsán kifejtette, hogy a kereszténység nyomai a filmben csak burkoltan jelennek meg. Megemlítette, hogy a szereplők nem imádkoznak az Istenhez, de a robot imádkozik a tervezőjéhez – ezzel fejtve ki, hogy a tudományos gondolkodás nem tudja kikerülni az alkotójának létét. Szóba került az Erő kérdése is, amely a buddhizmussal van párhuzamban. Az Erőnek az a szerepe a filmben, hogy felhívja a fiatalok figyelmét egyfajta szellemiségre. Laár András ennek kapcsán azokról a gyakorlatokról beszélt, amelyeket Yoda mester gyakoroltat Luke Skywalkerrel, hiszen ezek a feladatok majdhogynem lemásolják a buddhista gyakorlatokat. Például a meditációs tudatállapot, illetve a mindenféle megpróbáltatások átélése – hasonlóan a tibeti tumo gyakorlatokhoz vagy Loyolai Szent Ignác gyakorlatos könyvéhez, amelyek mind a vágyaink tudatos alakítására hívják fel a figyelmet. Hasonló példákkal lett alátámasztva, hogy mind a két vallás a békességet, a szeretetet, megbocsájtást, bölcsességet, illetve mértékletességet hirdeti.

Érdemes megemlíteni, hogy a Csillagok háborúja akkor jelent meg, amikor Amerika egyre nagyobb érdeklődést mutatott a keleti vallások iránt, amellett, hogy a különböző keresztény motívumok is felfedezhetőek a történetben. Emiatt sokan a saját vallásuk alátámasztására hoztak fel belőle példákat. Az előadáson is kiderült azonban, hogy a Csillagok háborúja nem tekinthető vallásos műnek, csupán azokat a kérdéseket, amelyekkel a vallások foglalkoznak, modern és könnyebben emészthető formába próbálja megfogalmazni és a közös pontokra rávilágítani.

A meggyőzés és manipuláció retorikája

„A cél szentesíti az eszközt.” – szokták mondani, a 16. századi filozófus, Machiavelli óta. Ezen az előadáson a Csillagok háborúja filmek és a valóság jeles szónokai által alkalmazott retorikai technikáira irányult a figyelem (Palpatine, Hitler, Sztálin). Mivel évezredek óta a meggyőző beszéd a kommunikáció egyik legfőbb fegyvere, a téma ezúttal is aktuálisnak bizonyult.

Az előadáson elhangzott, hogy a meggyőzés – miközben a szó erősen sugallja a fenyegetést, hogy egy harc áll fönn, ahol az egyik a másikat leküzdi – alapvetően nem etikátlan cselekvés. A felek valójában megegyeznek abban, hogy egy bizonyos cél érdekében kockáztatják tulajdon meggyőződéseiket. Azonban minden meggyőzés konfliktus is, hiszen megpróbálja a másikat megváltoztatni. A legellenállóbb ember a meggyőzéssel szemben, a buta ember – hiszen amennyire nem kíváncsi a világra, nem is hagyja magát meggyőzni. Ebből következően jó, ha az ember engedi magát meggyőzni, mert az a vitakészségét, a nyitottságát és a párbeszédképességét fejleszti. Azonban a meggyőzés feltétele, hogy a befogadó elemezzen, gondolkodjon. Ha ez nem válik lehetővé, akkor manipulációról beszélhetünk. Különösen érdekes a kérdés, ha George Lucas gondosan megszerkesztett képvilágára gondolunk, ahol a különféle karakterek, szituációk megjelenítései jelentést hordoznak. A vizuális üzenet is akkor lehet meggyőző, ha a kép alkotója tisztában van azzal, hogy az, aki ránéz, érteni fogja a kép részeit. Ha azonban nem tudja, hogy a képen egy beállítás, egy szín, egy elhelyezés hangsúlyt, vagy összefüggések kiváltását jelenti, akkor a befogadó nem értette meg egészen az üzenet jelentését. Korunk vizuális kommunikációjának nehézsége, hogy nincsenek meg az olvasási technikáink a képekre – így emiatt lehet meggyőző helyett manipulatív egy adott kép. Az előadó megállapítása szerint az elmúlt évezredek alatt az emberi faj még nem készült fel, hogy ilyen mennyiségben megfelelően értse a képeket.

Az előadás kitért arra is, hogy az első három film szemléletesen mutatja be, hogy a főkancellár hogyan ragadja magához a hatalmat. Látjuk a folyamatot, ahogy szenátorból főkancellár lesz, miközben háborút szít és ezzel olyan helyzetet teremt, amivel növeli befolyását. Palpatine még a hivatali ideje lejárta után is a posztján tud maradni, és megfelelő retorikával eléri azt is, hogy nem lehet tudni, ki barát és ki ellenség: a szeparatisták vagy a köztársaság. Eklatáns példája ennek harmadik epizód operajelenete, ahol azt láthatjuk, hogyan győzi meg Anakin Skywalkert arról, hogy a jó és a rossz csupán nézőpont kérdése.

Palpatine-hoz kapcsolódik az előadó azon megállapítása is, hogy a meggyőzés a hitelességen (is) alapul. Hitelessé több minden teheti az embert. Például az, ha valaki alázatos, mert az emberek többsége kedveli az esendőséget, mert akkor a saját jelentőségét érezheti – ekkor egyúttal azt is érzi, hogy neki is szabad esendővé válnia. Azonban, ha az esendőség csupán megjátszott – ahogy a kancellár esetében többször láthattuk -, akkor az is manipulációvá válik. A hallgatóság számos ilyen és ezekhez hasonló példákkal győződhetett meg a meggyőzés és a manipuláció verbális és vizuális kommunikációjának egymásra hatásáról.

A filmzene, mint a történet közvetítője

John Williams a Wagner által kidolgozott tematikus zenei rendszert használta a Star Wars saga zenéjének kidolgozásához. Ennek lényege, hogy a főbb szereplőkhöz, helyszínekhez könnyen azonosítható zenei motívumok tartoznak, melyek az adott figura vagy helyszín felbukkanásakor rendszeresen felhangzanak. A dallam jelenetenként gyakran eltérő előadásmódja (hangszerelése, ütemezése) igazodik a jelenetek dramaturgiájához, és szavak nélkül is képes közvetíteni a történéseket – hasonlóan ahhoz, ahogy a vizuális elemek önmagukban is elmesélik a történetet. Az átadható érzelmek skáláját nagyban növeli, hogy nem csak a vásznon fizikailag felbukkanó karakterek és elemek kaphatnak önálló zenei témát, hanem elvont dolgok, érzelmek (szerelem, bánat, aggodalom) is. Williams a történetmesélést gyakran a témák egymásutániságával, egymásba folyásával oldja meg, lenyűgöző élményt teremtve.

Az előadás a filmek készítésének sorrendjében tekintette át a zenei motívumok rendszerét. A zenei rendszer ugyanis, szemben a vizuális építkezéssel, erősen magán viseli az epizódok készítésének időrendjét, a témák egymásutániságát, egymásból fejlődését, végül pedig a zenei rendszer részleges megbomlását csak ebben a sorrendben lehet érzékeltetni. Simon Zoltán ismertette a főbb zenei témákat, bemutatva néhány jellegzetes alkalmazásukat az epizódokon keresztül. Tekintve, hogy John Williams félszáznál is több témát dolgozott ki a hat filmhez, az előadás csak kivonatosan érinthette őket, némelyiket csak megemlítve, néhánynál viszont hosszabban is időzve. A másik előadó, Vörös Péter a klasszikus zenei párhuzamokra tért ki, és nem egy zenei szakkifejezés magyarázatárát is megtanulhattuk tőle.

A zenei témák megbeszélése mellett az előadás röviden érintette a korábban elhangzottakat is. Kiemelt szerepet kapott például a IV. részben látható kettős naplemente zenei aláfestése, mely az Erő-téma egyik legszebb alkalmazása a hat filmben. Ez a jelenet eredetileg sokkal komorabb, drámaibb zenét kapott, azonban Lucas kérésére Williams átírta a dallamot az Erő-témára, mivel a jelenet az egyik legfontosabb képviselője a Campbell-féle monomítoszi elemeknek. Ez az a pillanat, amikor a hős megérzi a kaland hívását, ami nem csak Campbell, hanem Lucas számára is az élet egyik meghatározó pillanata. Lucas több filmje is eköré épült: a THX-ben a címszereplő kikerül az utópisztikus állam kontrollja alatt töltött életből, és szabaddá akar válni. Az American Graffiti egyik hőse (Lucas alteregója) lehetőséget kap arra, hogy egy távoli nagyvárosban tanuljon, és megvalósítsa az álmait. Azonban fél elindulni, és csak a film eseményeinek hatására meri vállalni a kalandot. Luke elvágyódva néz az ikernapokra, miközben az Erő-téma megcsillantja számunkra a végtelen lehetőségekkel teli jövő ígéretét – feltéve, hogy engedünk a sors hívásának.

 forrás: simonz.co.hu/swkurzus

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-