A Harmonet annak apropójából kérdezte Jane Goodall-t, a neves angol csimpánzkutatót, hogy átvette a Giordano Bruno Virtuális Egyetem Budapest Klubjának díszdoktori kitüntetését. Ez az esemény volt egyúttal az egyetem megnyitója, azé az egyetemé, amely azt tekinti legfőbb feladatának, hogy hat kontinensen készítse elő a fiatalokat a fenntartható fejlődés kihívásaira, megszüntesse a merev határokat a tudományterületek és kultúrák között. Dr. Goodallt többek között a Nobel-díjas közgazdásszal, Robert Mundell-lel, és Deepak Chopra világhírű íróval együtt avatták díszdoktorrá.

A Brit Birodalom Hölgyévé 2003-ban kinevezett dr. Goodallnak köszönhető a csimpánzok egyéni és szociális viselkedésével kapcsolatos ismeretek jó része. A kutató hosszú éveket töltötta tanzániai Gombe Nemzeti Parkban a csimpánzok megfigyelésével, de munkássága nem szorítkozik egyetlen területre. Etológus, antropológus és primatológus, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója is.

A Jane Goodall Intézetet (JGI), abból a célból jött létre, hogy támogassa a gombei kutatásokat, és irányítsa a csimpánzok és élőhelyük védelmében tett természetvédelmi erőfeszítéseket. A JGI nagyon sajátos szellemiséget képvisel: nem idegenkedik az újszerű módszerektől és keresi a közösségi fellépés lehetőségeit a természetvédelemben. A JGI fejlesztési programokat indít és vezet Afrikában. Globális megoldásokat próbál nyújtani a fiatalokat új utakra vezetve — ezt képviseli a Rügyek és gyökerek mozgalom (Roots&Shoots), amely ma már 115 országban működik 11000 csoporttal egyes források szerint. Magyarországon 2006-tól működik a Jane Goodall Intézet.

Jane Goodall 2002-ben lett az ENSZ Béke-nagykövete, ezt a címet azoknak adományozzák, akik példájukkal tevékenyen képviselik a világ jobbításának ügyét. Goodall neve mára összekapcsolódott a fenntartható fejlődéssel, aki minden szinten ugyanazt a szellemiséget közvetíti.  Ez pedig olyan apróságnak tűnő dolgokból is tetten érhető, minthogy például az általa megfigyelt csimpánzokat nem számozta, ahogyan ez egyedül elfogadott a tudományos világban, hanem nevesíti a példányokat, elég csak Szürkeszakállú Dávidra gondolnunk.Jane Goodall különleges egyéniség: ennyire tudatosan háttérben maradni egy interjú főszereplőjeként olyan mutatvány, aminek a miértjei mindig ott fognak motoszkálni e beszélgetés résztvevőiben.  Jane-t ketten kérdeztük a fenntartható fejlődésről, Gáspár Katalin és Árvay Alica.- Mi tart a legfontosabbnak saját munkájában?
– Hogy az emberek megértsék: amit tesznek, az valóban változtat valamin. A fiatalok, már a középiskolások is reménytelennek látják a jövőt, és úgy látják, nincs segítség, és voltaképpen már minden eldőlt. Ezért kezdtem el ezt a munkát, és ezért jött létre ez a program (itt Jane a Rügyek és Gyökerek, nevelést szolgáló programra utal) már 126 országban (!), hogy éljünk a meglévő ajándékainkkal, azzal, hogy le tudunk ülni és képesek vagyunk közösen megvitatni ügyeket. Mondjuk például azt, hogy mi hárman elhatározzuk, csoportot alakítunk. Miért is ne tehetnénk meg?-  Milyen lépések visznek előre? Ezek csakugyan előrevisznek-e?
– Ha mi hárman elkezdenénk a munkát, valószínűleg mi hárman háromféle célkitűzést választanánk. Aztán dologhoz látnánk. Először is megegyezésre kellene jutnunk abban, hogy miképpen fogjuk a céljainkat elérni. Valószínűleg többféle módot vetnénk fel. Az is feltehető, hogy el kellene köteleződnünk egy feladat mellett, például javítani szeretnénk az otthontalanok, az utcagyerekek, a fiatalok sorsán.Másodikként mi hárman feltehetően a feladatok körét úgy határoznánk meg, hogy az élőhelyüktől elszakadt állatok kérdését oldjuk meg, és valószínűleg csak a harmadik feladat lenne a környezetvédelem. Hivatalos levelek írogatásával, vagy szemétgyűjtéssel foglalkoznánk, mindezek fontosak.

– … mondhatjuk azt, hogy a fenntartható fejlődés egy létezésmód?
– Nem. Inkább irány.

– Vajon a Giordano Bruno Virtuális Egyetem a tanulói számára képvisel valamiféle ajánlást a fenntartható fejlődésre nézve?
– Ebben az értelemben nem.  Ez a program (Rügyek és Gyökerek) megelőzi az iskolai képzést és elkíséri a fiatalokat felnőttkorig. De a program maga nem egy képzés, csak segíti a fiatalokat, hogy megértsék, ahogyan viselkednek, annak van súlya a környezetre nézve: változtat a helyzeten. Ez mozgalom a fenntarthatóságra igyekszik irányítani a figyelmet, például a túlnépesedés problémájára. Ezért megbeszéléseket tartunk, hírleveleket írunk, azért, hogy felismerjük a nézetkülönbségeket ezekben a kérdésekben. Fiatalok együtt, egymással szemtől szembe beszélik meg ezeket az ügyeket, olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetséges.

– Az ilyen beszélgetések érettséget feltételeznek a fiatalok részéről. Ez nem jelent kihívást?
– Igen, de épp ez az, amire próbálom rávezetni őket: hogyan találhatják meg a kapcsolatot egymással. Ezt a tisztelettel kezdjük, hogy tisztelettel bánunk egymással. Azt kell átgondolni, hogy mindenki személy szerint mit tud tenni azért, hogy segítsen. Választani kell egy célt, amit teljes szívvel fel lehet vállalni, és kitalálni, mit lehet tenni annak a célnak a megvalósításáért. Ezután pedig csak feltűrni az ingujjadat és nekifogni. Ez nemcsak tanulás. Ez elsősorban cselekvés. Ha elsőre nem sikerült jól hozzáfogni, nem baj, neki kell futni máshogyan. És itt jön számításba az internet adta előny. Például teszem azt, a világon összesen húsz csoport foglalkozik a teknősök védelmével. Az egyik csoport őrzi a teknőstojásokat a vízparton. De állandóan figyelni kell, mert a tojások mindenféle fenyegetésnek vannak kitéve. Ezért az őrzők olykor magányosak és olykor nagyon elcsüggednek. De hála az internetnek, kapcsolatba tudnak lépni olyanokkal, akik ugyanazokért a célokért tesznek erőfeszítéseket. A Rügyek és gyökerek ehhez nyújt támogatást:egy támogatói hálózatot jelent.

A személyes kedvenc történetem, amikor megkérdeztem az egyik csoporttagot, aki fiatalkorától felnőttkoráig éveken át dolgozott ilyen támogatói csoportban, mit szeret ebben a munkában. Azt válaszolta, mert jó érzés segíteni. Ez nem önkéntesség. A legtöbb csoporttag ezt válaszolta ugyanerre a kérdésre. Hogy élmény ezért dolgozni, mert azt érezhetik, hogy ugyanolyan emberek, mint mások. Az egyikük azt mondta: >>Azt szeretem benne, hogy akárhová is megyek a világon, mindenütt találok olyan csoportot, akik törődnek valamivel. << És ez igaz!

forrás: harmonet.hu / Árvay Alica

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-