Kíváncsiak voltunk, milyen gyakorlati tanácsokkal látja el ilyen esetekre az érdeklődő gyerekek szüleit Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus. A Vele készült interjút az Elixír magazin egy korábbi számából idézzük. Fontos az elején tisztázni, hogy a szexuális érdeklődés ebben az életkorban is természetes jelenség, büntetése, szigorú elfojtása sok veszéllyel járhat. Az „én” felfedezéséhez igen nagy mértékben hozzátartozik a saját test megismerése. Figyeljék meg – javasolja a szakember – hogy a három év körüli gyerek meglehetősen sokat tartózkodik a tükör előtt: nézegeti magát, grimaszokat vág, különböző groteszk mozdulatokat tesz, és nagyon élvezi, hogy a test az „én” birtoka, mely hűségesen engedelmeskedik frissen felfedezett énje utasításainak.

A rettegett kérdés

Ezzel párhuzamosan felébred benne az összehasonlítás vágya, vagyis kíváncsivá válik mások testére is. Azonosságokat és különbségeket keres – önmaga tisztázásának, meghatározásának nagyon fontos része ez – és nem telik bele sok idő, megleli azt a legfontosabb jegyet, ami örökre hozzákapcsolja őt saját neméhez és megkülönbözteti a másik nemtől.

Ettől kezdve – és most érkezünk el az óvodáskorhoz –, ha módja van rá, komoly igyekezettel figyeli ellenkező nemű kortársai nemi szervét, és megpróbál komoly információkat is gyűjteni róla (például a fiúk arról: hogyan pisilnek a lányok). Ranschburg doktor komoly hibának tartja, ha ilyenkor a gyermeki érdeklődés a felnőtt álszentségének falába ütközik. A gyerek, akit ilyenkor kiküldenek vagy zavart, fontoskodó választ adnak neki (például azt, hogy: – Kicsi vagy még ehhez, majd megtudod idejében!), úgy fogja érezni, hogy valami misztikus titkot rejtegetnek előle, ezzel pedig tovább csigázzák érdeklődését.

A nemi szerv testünk része, és a működésére vonatkozó kérdésekre éppen olyan helyes és kielégítő válaszokat kell adnunk, mint bármilyen más kérdésre. Mi sem természetesebb, mint hogy ide tartozik a „Hogyan születik a kisbaba?” kérdés is. Azt hiszem – folytatja a szakember –,  a szülők már tudják, hogy a gólyamese bármilyen fajtája ostobaság és a gyerek értelmi-érzelmi fejlődésének, szülővel való kapcsolatának, semmiképpen sem használ. Ennek ellenére a legtöbb szülő komolyan zavarba jön, amikor meghallja a „rettegett” kérdést: valamilyen belénevelt gátlás, szeméremérzet és intellektuális tanácstalanság akadályozza a megfelelő válasz megadásában, és – bár lelkiismeret-furdalása van miatta – rendszerint mellébeszél.

Három szabály szülőknek

Ennek az örök szülői gondnak a megoldási módját foglalja szabályokba Ranscburg doktor a Szülők könyve című munkájában. Az első és legfontosabb szerinte az, hogy merjünk zavartság nélkül beszélni a szexualitást érintő témákról! A gyereknek nem szabad azt éreznie, hogy a felnőtt válasza mögött valami titok lappang. Már csak azért sem, mert ilyen titoknak nem is szabad lennie: a szó legtisztább értelmében természetes biológiai – és érzelmileg megalapozott – folyamatról van szó, és ha utánagondolnak, biztosan belátják: tulajdonképpen teljesen érthetetlen, miért ne tudhatná egy gyerek, hogyan születik a kisbaba?

A második szabály: csak akkor hozzuk szóba, ha a gyerek kérdezi, és ne válaszoljunk többre, mint amennyit kérdezett. Tehát a szülő nem mondhatja: – Elérkezett az ideje annak, hogy ezt a témát megbeszéljem a kisfiammal. Engedjük, hogy a gyerek döntse el, mikor jött el ennek a témának az ideje, és milyen ütemben tudja megérteni, elfogadni azt! Más kérdés, hogy a szülő és a gyerek között olyan kapcsolatnak kell lennie, hogy a gyerek azonnal anyjához vagy apjához forduljon, amikor ez (vagy bármilyen más) téma munkálni kezd benne.

A harmadik szabály: a gyereknek olyan választ kell adnunk, amit megért, ám ugyanakkor minden részletében helytálló, igaz. El kell mondani, hogy az ember egy icipici sejtből fejlődik ki, mely az anya hasában van. Olyan apró részletkérdések mellett, mint: – Hogyan eszik a baba az anyu hasában? (amelyre természetesen azt kell felelnünk, hogy a köldökzsinóron keresztül táplálkozik), a gyerek itt általában két fontos kérdést tesz fel. Az egyik, hogy hogyan kerül az a pici sejt az anyu hasába, és hogyan kerül ki onnan kilenc hónap múltán a kisbaba? Az első kérdésre az a válasz, hogy a sejt egyik fele az anyué, másik fele az apué, és ha a két fél sejt találkozik, egyesül, akkor indul meg a kisbaba fejlődése. Ezzel a – természetesen kellőképpen színezett – válasszal a három-négyéves gyerek kezdetben rendszerint beéri. A dolog világos, érthető és elfogadható számára, tehát megnyugszik és gyakran hosszú ideig nem kérdez tovább.

A születés csodája

Mindig tartsuk szem előtt a második szabályt! „Csak akkor lépjünk tovább, ha a gyerek megkérdezi, hogyan kerül az apai fél sejt az anya testébe. Kérem, higgyék el – tudom, hogy nehéz – semmi akadálya annak, hogy elmagyarázzák neki. Ha a férfi és a nő nagyon szeretik egymást, a nemi szervek találkozása révén kerül az apai fél sejt az anya testébe. Nagyon fontos a biológiai folyamat érzelmi oldalának a hangsúlyozása, és az, hogy mindez olyan természetesen és egyszerűen hangozzék, mint bármilyen más szülői magyarázat” – javasolja Ranschburg doktor.

Így a gyerek teljesen rendjén valónak fogja találni, és nyugodtan elraktározza megismert dolgai közé. Ha a nemi szervek funkcióját illetően mégis tovább kérdez, hívjuk fel a figyelmét a természet valóban csodálatos takarékosságára, mellyel lehetővé tette, hogy egyetlen szervünk kétféle feladatot is elláthasson. A szülők általában nem használják a „nemi szerv”-fogalmat, így a gyerek nem is ismeri azt. A családban szokásos elnevezések alkalmazása mellett nem árt ezt a kifejezést fölhasználni a kérdéskör megismertetésénél.

A Szülők könyvében így ír a szakember a második várható gyermeki kérdéssel kapcsolatban: „Nagyon sokszor tapasztalható, hogy a szülő nem meri őszintén megválaszolni azt, hogy hol bújik ki a baba az anya hasából? Erre vonatkozóan természetesen fantasztikus gyermeki elképzelések alakulnak ki, melyek közül a leggyakoribb, hogy minden szülésnél fölvágják az anya hasát – vagyis a gyerek fölfedezi és általánosítja a császármetszést. Nem szabad, és nincs is értelme annak, hogy a szülési utakat eltitkoljuk a gyerek elől, és így a kislányok egy későbbi hasműtéttől féljenek!”

(forrás: spiritnet)

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-