Miért leszünk dühösek, ha mások belekötnek abba, amiben hiszünk?

Több ezer évvel ezelőtt a Föld volt az univerzum középpontja. Néhány száz éve a Föld lapos volt. Bolygónk és annak helyzetével kapcsolatos felfedezéseinknek köszönhetően mára már tudjuk, hogy mindkét állítás hamis.  Azonban annak idején, amikor az állításokat hamisnak gondoló emberek kinyilvánították véleményüket, igen éles ellenállásba ütköztek, sőt, őrültnek hitték őket.  Napjainkban lehet, már nevetünk ezeken a hiedelmeken, de akkoriban a megkérdőjelezetlen hiten keresztül mélyen bele voltak vésve az emberek elméjébe. Tulajdonképpen, meghökkentő párhuzamot lehet vonni az akkori és a mai, a Földön végbemenő valós történésekre rávilágítani vágyó, „ébredő” emberek helyzetével.

„Az igazság három fázison halad át: első ízben kinevetik, majd heves, felbőszült ellenállásba ütközik, s végül magától értetődő lesz.” /Arthur Schopenhauer/

Arthur Schopenhauer idézete tökéletesen rávilágít az emberi viselkedés valójára, amikor hitek, vagy világnézetek megkérdőjeleződnek. Az újszerű ötletek első hallásra általában egy egyszerű megmosolygással, rálegyintéssel elintéződnek; ekkor még nem tűnnek túl veszélyesnek.  Amikor az újító gondolatok súlya és igazságtartalma elkezd kikörvonalazódni, bizony agresszív ellenállást váltanak ki. Hitünk, vagy világnézetünk megváltoztatásának gondolata egyre nagyobb hangsúlyt kap, s ez félelmet vált ki az emberből. Végül, amikor az összes tényre fény derül, és az állítás minden kétséget kizárva bizonyítást nyer, az eddig megnevetett és visszaszorított igazság hirtelen egyértelmű lesz. Miért történik ez?

Az Ego

Ahhoz, hogy megértsük ezt a folyamatot, nem kell messzebb mennünk, mint az emberi ego. Az „ego” szót gyakran az egyén önmaga felé irányuló büszkeségével, vagy hiúságával kötik össze. Míg e tulajdonságok valóban az egóból erednek, az ego valójában sokkal több ennél.  Az ego egy hamis öntudat, melyről úgy hisszük, hogy az énünk. Önmagunkról és létezésünkről alkotott bármely elképzelésünk az egónk szüleménye. Ez azt jelenti, hogy egónk szerepet játszik abban, ahogy viselkedünk, amit gondolunk magunkról és másokról, ahogy öltözködünk és, ahogyan érzünk. Az egót egyfajta védőburoknak is lehet tekinteni, amely elkülönít minket a többi embertől. Míg ez a védelem lényegében szükségtelen, az ego mégis védekezik más egók különbségeitől.  Szintén az ego műve, amikor nézzük magunkat a tükörben, és arra gondolunk, hogy változtatni kéne valamit a kinézetünkön. Amikor úgy érezzük, nem érdemlünk meg valamit, az megint az egónk játéka. Ha az utcán sétálva másokat bírálunk tetteik, vagy kinézetük miatt, természetesen az a fránya egónk dolgozik. Sok gondolat, melyeken eltöprengünk, miközben kiszakítjuk magunkat a pillanat valóságból, az egónk csalfa babrálásából fakad.

Lehet, az olvasó most már látja az összefüggést az emberi ego és a kérdés között: miért leszünk dühösek, ha megkérdőjelezik a hitünket? Lehet, hogy már el is jutott arra a következtetésre, hogy gyakorlatilag nem is MI, hanem az egónk az, ami feldühödik. Honnan tudjuk, hogy az egónk a tettes? A válasz egyszerű: az adott és elhitt információk nem azonosak a valós énünkkel!

Az egónk fogta ezeket az információkat és egy személyazonosságot alkotott köréjük. Ha az egót (énképünket) támadás éri, vagy ellentmondás fenyegeti, úgy érezzük, hogy a közvetlen énünket  éri támadás, és megsértődünk. Az ego így védekezik, miközben foglyul tartja a valódi ént. Ha valaki bírálja a kedvenc sportunkat, csapatunkat, vagy akár zenei előadónkat, azért leszünk dühösek, mert az egónk a személyiségünket egy csapat szurkolójává, illetve egy zenekar rajongójává alakította. Már tudjuk, hogy ez valójában nem MI vagyunk, és nem MINKET ér támadás, csupán a hamis egónkat. Ugyanez a meglátás majdnem mindenre levetíthető: vallások, hitek, öltözködés, hobbik, információk, stb. Ezek a fogalmak nem egyeznek a valós énünkkel.

Lépések az egóval való azonosulás visszafordításához

1. Ne feledd, az információ nem Te vagy! Ha támadva érzed magad, kövesd figyelemmel a haragod, vagy más kellemetlen érzéseid kifejlődését. A megfigyelés egy nagyszerű első lépés önmagunk, és a bennünk zajló folyamatok megismeréséhez. Ha saját haragod megfigyelése nehezedre esne, figyeld meg másoknál a sértődés kialakulását. Vigyázz, ne bíráld őket, csupán figyeld meg, mi történik, miközben az érzelmeik kiburjánzanak.

2. Miután megfigyelted a reakciód, tegyél tudatos lépéseket afelé, hogy felismerd, az elméd, a gondolataid és az információk alapján kialakított személyiséged feletti valós, szemlélő éned. Ez elég súlyosan hangzik, de valójában egy egyszerű felismerése annak, hogy énünk ellenőrzi és irányítja reakcióinkat és sértődékenységünket. Tehát TE, egy önálló entitás irányítod az egód, ami nem te vagy. Ez a felismerés már egy nagyobb lépés az ego által képzett személyiség eltávolításának irányába.

3. Folytasd a gyakorlatot, miközben tudatosságod megtartva nem engeded, hogy az egód átvegye az irányítást. Ahogy tudatosságod megerősödik, megtöröd az egóddal való azonosulás szokását, így érzelmileg kizökkenthetetlen leszel, ha mások vitatnák a hited, vagy világnézeted.  Végül könnyebben képes leszel meglátni a szerzett információk mögött rejlő igazságot, mintha az egód vakításán keresztül dolgoznád fel azokat.

Ha gyakorlati útmutatásra vágysz  hamis Énképed felismerésében és valódi Önmagad megismerésében, tekints be a 4D Zónába!

 

forrás: collective-evolution.com / fordította: Mózsik Imre

Szólj hozzá Te is!

hozzászólás

About The Author
-