“- Az ilyesmit az emberek nehezen fogadják el – jegyeztem meg nagyapának.
– Hát ne higgyék el! Akkor mi történik? Az önmaga nagyságában nem bízó embernek, mi marad? Születés? Igen! Minek a születése? Ha így áll a dolog, az élet értelmetlenen, a halál marad. Ebből újabb kérdés adódik: Akkor miért született?
Számtalan tanítás létezett az elmúlt évmilliókban. Mind egyről szólt, az emberiség valakitől, valamit elvárt. Így az elme is váratott magára, elzárta maga elől az értelmet. Az ember nem gondolkodott, hogy a Világegyetem miért is gyújt csillagokat fölötte.”
Ez a könyv két megközelítést állít szembe egymással. Egyrészt napjaink általános hozzáállását a szex, a család, a gyermekek születése és az oktatás kérdéseihez, másrészt őseink életmódját, mely tükrözte azt a mélységes spirituális megértést, amikor a fogantatás, a terhesség, az otthonszülés és a gyermekek felnevelése a valódi Szeretet légkörében zajlott.
A könyv sorait olvasva elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mikor és hogyan veszett el őseink hatalmas tudása…
Megre magával ragadó képekben tárja elénk az ősi szokásokat, melyek az erőszakmentesség és a szeretet eszméjére épültek. Egyúttal rávilágít arra is, hogy mindez a tudás napjainkban is elérhető és a gyakorlatban alkalmazható.
Egy család lebilincselő történetének bemutatásán keresztül feltárul az ősi orosz védikus civilizáció fénykora, hanyatlásának drámája és évezredekkel későbbi újjáéledése – mely napjainkban megy végbe…
Ez a könyv a sorozat VIII. kötetének első része, melyben Vlagyimir Megre újabb látogatást tesz Anasztáziánál és fiuknál. A Természettel való gyakorlati együttműködés újabb formáit ismerhetjük meg, még részletesebb leírásokon keresztül láthatjuk, hogyan alkalmazható Anasztázia életmódja a mindennapjainkban.
A könyv bemutatja, hogy a korábbi kötetekben kivetített víziók hogyan öltöttek formát a való életben és hogyan hoztak létre gyökeres változásokat egész Oroszországban és máshol is. A szerző egy új civilizáció megszületéséről beszél…
A könyv élénk képet fest Amerika fényes jövőjéről is, ahol a hatalmasok és a segítségre szorulók, a gazdagok és a szegények, a város és a vidék közötti konfliktusok átminősülnek és így alapvető átalakuláshoz vezetnek mind az egyén, mind a társadalom számára.
Ez a kötet újra bebizonyítja számunkra, hogy mekkora ereje van emberi az gondolatoknak, mekkora hatása van gondolkodásmódunknak saját életünkre, az egész bolygó, sőt az Univerzum sorsára is.
“Van az emberben egy energia, mely csupán benne van jelen, csupán az ő tulajdona: ez a gondolat energiája. S ha az ember megérti, mivel bír, megtanulja azt, annak teljes egészében felhasználni, akkor ő lesz a Világegyetem uralkodója.”
A sorozat hatodik kötete a szerző egy újabb látogatását írja le, amelyet Anasztázia lakhelyén, a szibériai tajgában tett. Megre itt találkozik cseperedő fiával, akit Anasztázia természetes környezetben, az erdőben nevel. Az ötéves kisfiú különleges intelligenciája arra készteti az írót, hogy teljesen új szemszögből kezdje vizsgálni az oktatást, a tudományt, a történelmet, a családot és a Természetet magát is.
“Rövid időn belül mindenhol a Földön édesapák és édesanyák milliói kezdenek majd hozzá, hogy saját kezükkel írják meg a Család könyvét. Milliónyi könyv születik, melyet a szülők örökül hagynak. Minden ilyen könyv a gyermekek szívéből áradó igazságot fogja tartalmazni. A megtévesztésre nem lesz mód.”
Azok, akik képesek megérteni rendeltetésüket és a végtelenség lényegét, boldogan fognak élni, örökké újra testet öltve, mert gondolataikkal maguk hozzák létre saját boldog öröklétüket, végtelenségüket.
Ez a könyv költői képeket mutat be. Anasztázia az Univerzum, a létezés, a szeretet eredetéről mesél. Nagy lelkesedéssel beszél az ember megjelenéséről – Ádámról és Éváról. De ez a könyv ennél többről számol be.
Nagyon érdekes elbeszéléseket olvashatunk Földünk múltjáról és jelenéről, mely szorosan összefonódik egymással.
Megismerhetünk egy hihetetlen történetet Anasztázia és Vlagyimir látogatásáról egy másik bolygóra, ahol különös lények élnek.
“Az Univerzumban még senkinek nem sikerült megtalálnia a választ, felfednie a titkos rejtélyt, amely fényt derítene arra, hogy milyen erő hozta létre anyagi világunkat, mi az ami összetartja azt és az egész Univerzumot. És hogyan, milyen áron képes ez a világ újrateremteni önmagát?”
V. Megre könyvei nemcsak a fényes erőket vonzották be magukhoz. A harmadik kötet “A szeretet tere” azzal kezdődik, hogy fegyveresek egy csapata megpróbálja elrabolni Anasztáziát és fiát. Ebben a részben sok érdekes részletet tudhatunk meg a tajgai remetenő tanításairól, a természet szerepéről, a szeretet teréről és Anasztázia további sorsáról. A könyv bemutatja azt a teljesen új felfogású erdei iskolát, amelyet Mikhail Petrovics Scsetyinyin hozott létre.
Egy ember, aki teljesen mentes az agressziótól, a félelemtől és sok más később bemutatott negatív érzelemtől, aki a szeretet fényét sugározza ki magából. Ez a fény láthatatlan, de erősebb a napfénynél is, energiája életet ad. A Teremtő úgy hozta létre, hogy csak az ember képes kezelni ezt a hatalmas erőt. Egyedül az ember képes szeretetével elárasztani minden élőlényt. Ezért áhítozik mind az ember figyelmére.”
A második kötetben V. Megre elmeséli az első kötet kiadásával kapcsolatos tapasztalatait és újabb történeteket ír le, melyeket Anasztáziával és nagyszüleivel élt át a tajgában.
Megtudhatjuk mik azok a dolmenek és kik azok a bárdok. Megismerkedhetünk az Oroszország Zengő Cédrusai könyvsorozatot jelképező logo születésének szívszorító történetével, és bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan próbálta meg a sötét oldal akadályozni Anasztázia munkáját.
“A legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti az embert más teremtményektől, az az adottság mellyel képes gondolatai által megteremteni a jelent és a jövőt, képes gondolatban megalkotni olyan képeket és formákat, melyek azután megjelennek a fizikai síkon is. Így jövőnk attól függ, hogy a teremtésben résztvevő ember gondolatai mennyire fényesek, harmonikusak, gyorsak és mennyire tiszták a szándékai.”
Anasztázia egy ősrégi civilizáció leszármazottja, mely időtlen időktől fogva egészen napjainkig a szibériai tajgában él. Korok, uralkodók, rendszerek jöttek-mentek és váltották egymást, ám e nép mind a mai napig megóvta ősrégi életvitelét. Teljes harmóniában él a természettel, a benne élő növényekkel és
állatokkal, a világegyetemmel, ismeri és tudatosan alkalmazza annak kisugárzásait és törvényeit. Ám olykor-olykor akadtak közöttük olyanok, akik a számukra külvilággal, vagyis velünk, tudatosan építettek ki kapcsolatot, hogy mérhetetlen bölcsességükből átadjanak olyan általános, az emberek által gyakran csupán elfeledett, elhagyott eszméket, melyek újonnani használata segíthet nekünk kijutni abból az ingoványos útvesztőből, amelybe a Természet és a Világegyetem Törvényeinek semmibevétele miatt jutottunk.
A közvetítő szerep a két világ – a tajga és jelenünk között – Anasztáziára, a tajga leányára hárult, aki 1994-ben találkozott Vlagyimir Megrével, az akkoriban sikeres üzletemberrel. A találkozás után Vlagyimir Megre – megihletve Anasztázia szépsége, lelki tisztasága, jósága, rendkívüli tudása és képességei által – elindult, hogy tudatosan vállalva az előre sejtett hatalmas gondokat és létbizonytalanságot, valóra váltsa Anasztázia „szeretetből szőtt álmát”. …és ezen fáradozik azóta is töretlenül, teljes meggyőződéssel! A máig létező kapcsolatra építve Vlagyimir Megre egy sor könyvet jelentetett meg, melyek az emberiség jövőjét tekintve oly alapvető témákkal foglalkoznak, mint az emberi lét igazi értelme, a nő és a férfi tiszta, a Világegyetem Törvényei szerint felépítendő és ápolandó kapcsolata, a gyermek érkezése-születése a Földre, a család, a gyermeknevelés, az egészség, a betegségek tényleges okai, a kozmikus gyógyító erők és az ember, a Természet és a Föld „szeretete és tisztelete”, stb.
Amióta az első kötet Oroszországban napvilágot látott (1996), megtörtént a lehetetlen: Anasztázia a szív hangján zengő üzenetével milliók lelkét érintette meg és mozgósította, olyan erőteljes lendületet kiváltva, mely messze túlmutat az orosz nyelvterület határain.
